EU – ettől több kell

A siralmas lista hosszan folytatható, messzire kergetve az ünnepi hangulatnak még csak a foszlányát is. Pedig a naptárra pillantva ünnepelni kellene azt, hogy húsz évvel ezelőtt tagjai lehettünk egy olyan közösségnek, amelyről azt hittük, ez az elit klub, ahol évszázados bölcsesség és tudás adja a szabadság és a jólét garanciáit. Mi, akik még a szocializmusban nőttünk fel, nem feledjük, milyen volt a vasfüggönybe csimpaszkodva ácsingózni Európa laza és gazdag nyugati felére, és mennyire hittünk abban, hogy a kommunizmus bukása után végre egy normális világban élhetünk. Most pedig alapító és csatlakozó országokban egyre nagyobb tömeg néz körbe és érzi azt: nem ilyen lovat akartunk, valami nagyon rossz irányba megy.

Az Európai Uniót akkor találták ki, amikor pár bölcs ember megelégelte, hogy a kontinensünk nagy és gazdag országai évszázadok óta háborúkat robbantanak ki, és rendre felperzselik a világot. Közös érdekek és nevezők mentén szövetkeztek, a szén- és acélközösségből pedig egy valóban szép történet kerekedett ki. Ezek a bölcs emberek, Adenauer, Schuman, Monnet elvégezték a munkájukat, ám a szellemi örökségüket épp a szemünk láttára teszik tönkre tehetségtelen utódaik az uniós intézmények élén. Mára elértünk oda, hogy az EU van, létezik, de csupán két dolgot képtelen megvédeni: a határait és az érdekeit. Ezzel pedig alkalmatlanná vált az alapvető elvárások biztosítására, a közösségben élők számára a béke, a biztonság és a jólét szavatolására. Ez a felépítmény megrendült, káosz uralkodik el ott, ahol évezredeken át alkottak a művészek, tudósok, és dolgozott a pék, az orvos. Ez a kultúrák és világok harcának terepévé vált. A talán legnagyobb formátumú német kancellár, Helmut Kohl halála előtt öntötte ki a lelkét erről „Aggodalom Európáért” címmel megjelent könyvében.

Az alapító atyák tudták azt is, hogy ez a közösség csak akkor tölti be a küldetését, ha a nagy országok mellett a kicsiknek is ugyanannyit ér a szava, ezért rögzítették a döntéshozatalban a konszenzusos rendszert. Nem féltek a demokráciától, míg napjainkban az attól megrettenő uniós vezetők megvonják a szavazati jogot attól, aki nevén nevezi a problémákat és felelősöket. Volt már szebb születésnap, s remélhetőleg lesz is. A közelgő választásokon múlik.