Kecsesen repült tovább a megmentett bagoly

– A fokozottan védett, nagy termetű uráli bagoly a második legnagyobb bagolyfaj, ami Magyarországon előfordul az uhu után, a tajga övezet lakója ritkán jelenik meg nálunk, inkább téli vendégmadár, jellemzően a fiatalabb példányok kóborolnak el errefelé. Február közepe táján érkezett néhány nap elteltével két példány is hozzám a Nyírségből, mind a kettőnek a bal szárnya tört el, az egyiknek súlyosan. Amikor megérkeztek, rögtön elláttam a sérülésüket, és gondoskodtam a táplálásukról is, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat. Az első néhány napban mind a két madár rettentően nehezen evett, naponta több mint egyórás elfoglaltság volt, hogy valahogy leküszködjem az ételt a torkukon, tudniillik ezek a madarak nem ahhoz szoktak hozzá, hogy etetik őket, az élő zsákmányt maguknak va­dásszák le. Ha csak úgy eléjük tettem volna a húst vagy bármi más eledelt, nem ették volna meg, azonban idővel elfogadták az étkeket, és szépen fel is épültek. Annak a példánynak, amit most elengedtünk, nagyon szépen meggyógyult a szárnytörése. Néhány héttel ezelőtt kihelyeztem ide egy röpdét, abban figyeltem, hogy magabiztosan repül-e, helyreállt-e szárnya mozgástartománya. Ilyenkor vissza kell erősíteni a madár mellizmát, ugyanis a hosszas ücsörgés miatt az izmok elgyengülhetnek, ezért miután kellőképpen megerősödött, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elengedjem – mesélte nyíregyházi otthonának udvarán dr. Kiss Csaba az uráli baglyai történetét. 

A hétvégén Petrilláné Bar­tha Enikővel, a Pál Miklós Erdészeti Iskola vezetőjével meggyűrűzték a madarat, és miután egészségesnek vélték, szabadon is engedték. Öröm volt nézni, milyen magabiztosan tárta ki óriási szárnyait az uráli példány, és kecsesen elröpült a ragadozó. 

Van, hogy nem lehet elengedni 

Őzek, nyuszik, gólyák 

A háziorvos, akit olvasóink már jól ismerhetnek, nemrégiben ő lett az év embere lapunk és hírportálunk versenyén, a gyógyítás mellett a tollas betegek megmentésére is „felesküdött”. Hosszú évek óta a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány önkénteseként saját otthonában ápolja az elárvult vagy legyengült állatokat. 
Az udvara úgy nézett ki a hétvégén is, mint egy állat­otthon, ahol garantáltan a legjobb ellátást kapja minden bajba jutott kétlábú vagy négylábú. Jól tudják ezt a Hortobágyi Nemzeti Parkban is, így alighogy elengedte a felgyógyult uráli baglyot, máris egy sérült erdei fülesbagoly huhogott a doktornál. – Sok fiókát felneveltünk már, és hál’ istennek a visszavadítás is sikeresen megy – jegyezte meg a házigazda, aki ezután egy fehér gólya kötözéséhez látott hozzá. – Szerencsétlenül járt – mondta sebellátás közben. – Nyílt törése van, a lehető leghamarabb le kell juttatni Hortobágyra, hogy megműtsék. Stabilizálom a szárnyát a szállításhoz, és megbeszélem az operációt, itt nálam nincs lehetőség nagyobb műtétek lebonyolítására – tette hozzá. S mint arról egy korábbi riportunkban írtunk, őzek is lábadoznak dr. Kiss Csabánál. Gidás „sztorikból” több is jutott rá az elmúlt évben, volt, hogy mély árokból húzott ki egy lába tört őzet, a másiknak egy traktoros hajtott neki fűkaszával, csodával határos módon (műtétek árán) túlélte a sérüléseket az agancsos. Mi egy szelíd, kedves bakkal találkoztunk, mely még nem élhet szabadon, de addig is jó kezekben van.