Megörökített varázslatos pillanatok

Két idős ember lehajtott fejjel egy szépen feldíszített csomagra pillant. Nagyszülők, a könnycseppáztatta, ráncok barázdálta arcokon ott van minden; az elmúlt évtizedek küzdelme, öröme, bánata és az a megismételhetetlen pillanat, a meghatottságé, amikor az unokájuk esküvőjén a hála perceiben nekik is jár a szeretet és köszönet ajándéka. 

Fekete-fehér a legszínesebb 

– Ezekben a percekben lehet csodálatos érzelmes képeket készíteni. Egy esküvőn minden másodpercben résen kell lenni, de ilyenkor minden idegszállal erre kell koncentrálni, tudni, hogyan helyezkedsz, honnan érkezik a fény – magyarázza az apró fortélyokat Janics Attila, aki az idei Esküvői Fotópályázaton a döntőbe került fekete-fehér képével. 

Az még nem tudatosul benned, hogy majd egy fotópályázat kiírására ezzel nevezel, csak érzed, versenykép. Az esküvői fotóknak három kategóriája van, ami tetszik a párnak, ami tetszik a fotósnak és a harmadik, ami a zsűrinek is. Ha ezt a hármat sikerül összegyúrni egybe, na akkor az felteszi a pontot az i-re. Ez egy olyan fotó – mesél érzésekről fotóriporter kollégánk, s azonnal hozzá is teszi: mindig kikéri a párja, Edina véleményét. 

Csak az arany hiányzik 

– Ő a legfőbb kritikusom, maximálisan számítok a feleségem véleményére. Egy nő mindig másképp lát egy másik nőt, észreveszi azt, amit mi, férfiak soha. A kifinomult szépérzékükkel fel nem vehetjük a versenyt, tanulhatjuk, de nekik ösztönből jön. Ezt be kell látni. A női fotósoknak pontosan ezért van helyük a szakmában, mert nagyon jók – érvel a „gyengébbik” nem mellett a fotóriporter, aki 2018-ban vett részt először Esküvői Fotópályázaton. Akkor egy ötödik helyet szerzett, a következő években állt a dobogó különböző fokain, volt, hogy több képe is a döntőbe került. 

– Már csak az arany hiányzik a kollekcióból – jegyzi meg mosolyogva, s mint felidézi, amikor először vett fényképezőgépet a kezébe, és „ellőtte” az első tekercset, meg sem fordult a fejében, hogy ebből örök barátság lesz. 

– Amikor én elkezdtem fotózni, még nem volt a gép hátulján kisablak, nem tudtuk visszanézni egyből, hogy mit csináltunk, hanem színes vagy fekete-fehér negatívra fotóztunk. Körülbelül a tizedik tekercsnél éreztem azt, hogy érdekel, van hozzá szemem és érzékem. 
Tanult, tudását csiszolgatta, s emellett megteremtették annak is a technikai feltételeit, hogy minden eseményre a legjobb képeket készíthesse el. 
Évente két esküvőifotó-pályázatot hirdetnek. A tavaszit a Magyar Esküvőfotósok rendezi, az őszit pedig a Cewes, azaz Central European Wedding Show, s több kategóriában, például kreatív párosban, pillanatokban várják a képeket. 

Új perspektívák 

– Igen neves esküvői fotósok neve mellett szerepelhetett az idén is a nevem. Most csak egy képem jutott a legjobbak közé, de ennek is nagyon örültem. Azért is szeretem ezeket a pályázatokat, mert nagyon sokat lehet tanulni a többiektől, új perspektívákat ismerhetünk meg, ami önmagunk fejlődését is segíti – utal a plusz „nyereségre”, s bár minden pár más, soha nincs két egyforma esküvő, ami közös, hogy ez a nap különlegesen fontos az életükben. 
– Nekünk az a feladatunk, hogy a legszebb pillanatokat örökítsük meg, hogy a képek mindent megmutassanak érzésben, hangulatban. Öröm legyen újranézni a képeket, fellapozni az albumot és nosztalgiázni – érzékelteti az esküvői fotósok felelősségét, s ez egyben magyarázat is arra, miért kell profit felkérni erre a feladatra. Az okostelefonok és digitális eszközök világában mindenki gondolhatja magát fotósnak, azonban a soha többé meg nem ismételhető pillanatokat a tehetség, a tudás és a tapasztalat adja vissza. 
Az esküvői fotózás mellett a másik nagy szenvedélye az autósport, a Forma–1 akkreditált fotósaként a magyarországi futamon a bokszutca olyan helyein járhatott, amiről a halandó csak álmodozhat.