Premier ovációval, rezesekkel

 Az ilyenkor szokásos érdeklődésnek és a pünkösdi ünnep egybeesésének is köszönhető, hogy szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni a Croisette-en, az éttermek előtt is ugyanúgy sorok kígyóztak, mint a vetítőtermek előtt. 

Humoros és megható 

A mozitermekben is ünnepi volt a hangulat, megérkezett ugyanis az idei Hivatalos Versenyprogram eddigi legnagyobb sikere, az Emilia Pérez Jacques Audiard rendezésében. A Zoë Saldana, Selena Gomez, Carla Sofía Cascón és Edgar Ramirez főszereplésével készült film egyszerre egy izgalmas, a ­mexikói drogkartellek ­világában játszódó thriller és látványos musical. Elsőre nagyon merész párosításnak tűnhet a két műfaj, arról nem is beszélve, hogy valaki arra vállalkozzon, hogy zenés-táncos betétekkel meséljen erről a kegyetlen ­világról, melynek köszön­hetően százezer fölöttire tehető a nyomtalanul eltűnt, többnyire a kartellek által sokszor jelöletlen tömegsírokba temetett emberek ­száma. Az Emilia Pérez minden elemében merész alkotás, de minden valószerűtlensége ­ellenére minden elemében működik, nem csoda, hogy a sajtóvetítésen is ünnepelték a kritikusok, a premieren pedig ez kapta az eddig legtovább tartó, több mint tízperces állótapsot, hangos ovációt. 
A Cannes Premiere szekcióban mutatták be az Emmanuel Courcol által rendezett En fanfare / The Marching Band című filmet vasárnap este. A két, gyerekkorában szétválasztott fivér egymásra találásának humoros és megható, sok zenével fűszerezett történetén jókat derültünk, a végén viszont szem nem maradt szárazon a Salle Debussyben, a fesztiválpalota második legnagyobb termében, különösen akkor, amikor a vetítés végén a filmben szereplő rezesbanda felvonult a színpadra, hogy eljátsszák a film egyik visszatérő slágerét. Ezekért a pillanatokért olyan jó itt lenni, mert ezek bizony csak itt történnek meg, és nem keveset adnak a mozi varázsához. 

Váró Kata Anna