A semmiből kell világot teremteni

Vass Virág 19 évesen került be a Nők Lapja szerkesztőségébe, és ahogy a napokban a megyei könyvtárban fogalmazott: nagyon kellett kapaszkodnia, hogy akár egy konyhai beszélgetésbe is be tudjon kapcsolódni: már akkor is erős egyéniségek, kiváló szakemberek készítették a lapot. Az író, újságíró a Nyírség Könyvtár Alapítvány szabadegyetemén tartott előadásán megfosztotta a regényírást attól a romantikus képzettől, amit az olvasók ragasztanak rá.

Lepjen meg engem!

A hetilapot az Elle főszerkesztői székéért hagyta el ideiglenesen – tíz évre –, és akkor kapta élete legjobb, az írásra és a történetmesélésre vonatkozó tanácsot, amikor a magazin főszerkesztőinek Párizsban tartott képzésén vett részt.

A mentora egy 84 éves újságíró volt, aki az egyik cikk írásakor azt mondta neki: lepjen meg engem! Vass Virág szerint ez a történetírás alfája és ómegája, egyben az esszenciája is.

– A 2000-es évek elején a kiadók szakítottak a korábbi szokásukkal, és nem kéziratokban, hanem szerzőkben kezdtek el gondolkodni. Olyanokat kerestek meg, akiknek már volt olvasótáboruk, és akikről úgy gondolták, hogy egyéni hangjuk és ismertségük regényíróként is sikeressé teszik őket.

Így kerestek meg engem is, és mint minden újságíró, én is grafomán vagyok, aki örült annak, hogy sem a műfaji, sem a terjedelmi korlátokra nem kell tekintettel lenni.

Kezdetben megpróbáltak belegyömöszölni a női írók szerepkörébe, de én ebben nem éreztem jól magam, és két-három regény után annak ellenére váltottam, hogy a könyveim magas példányszámban keltek el.

Hosszú folyamat

– Olyan regényeket szerettem volna írni, amelyek egyszerre hatnak az érzelmekre és az intellektusra – olvasóként is ezeket kedvelem.

– Érdekelnek a női-férfi viszonyok és a női sorsok: attól függően, hogy hol élünk a világban, a nőknek más a feladatuk, a helyzetük, mint ahogy a magukról alkotott véleményük is.

Szeretem, ha kutatni kell ahhoz, hogy megismerjem egy-egy valós szereplő életét vagy az adott korszakot, és mivel ez akár több évig is eltarthat, regényt írni se nem egyszerű, se nem gyors folyamat.

– A semmiből kell felépíteni egy világot, ráadásul határidőre! Ez olyan, mint a hivatalnokok munkája, 90 százalék az anyaggyűjtés, a gondolkodás és a rengeteg rossz mondat, amiből aztán, ha minden jól megy, lesz egy jó regény.

Ebben a folyamatban szinte mindig vannak megakadások, amikor úgy érzem, nem tudom úgy megírni, ahogy szeretném, sőt olyan is előfordult, hogy fel akartam hívni a kiadót, hogy nem tudom befejezni a regényt – ilyenkor általában egy véletlen segít abban, hogy tovább tudjak lépni a történetben.

Nagy küzdelem

– A regényírás csak kívülről tűnik romantikus foglalatosságnak, valójában nagy küzdelem, ami sokszor lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Vannak a történetírásnak ökölszabályai, amelyek tanulhatóak, de az, hogy mit is szeretnék az adott regénnyel mondani, csak tőlem függ. Én arra szerződök az olvasóval, hogy a következő könyvem legalább annyira el fogja varázsolni, mint a legutolsó – mondta.

SZA

Izgalmas korszak, izgalmas női sors

Vass Virág az írói eszközök, a karakterformálás és a jó regény legfontosabb „összetevői” mellett Az örökké rövid története című kötetéről is mesélt.

A regény az első magyar topmodell, a tragikus sorsú Lantos Piroska életét és halálát dolgozza fel: a Párizsban és New Yorkban is komoly ­karriert befutott fiatal nőt 1985-ben, 30 évesen holtan találták egy szállodai szobában.

– Izgalmasnak találtam ezt a nőt sorsot és magát a korszakot is, így elkezdtem kutatni. Korabeli reklámfotósokkal készítettem interjúkat, elolvastam az akkori híradásokat, és egyre furcsább lett a sztori: kiderült, hogy ez jóval több, mint egy szerelmi történet. Lantos Piroskát figyelte az itthoni állambiztonság, de a francia titkosszolgálat is, sőt kémkedésért kétszer le is tartóztatták, a mai napig tisztázatlan, hogyan is halt meg.