Negatív diákélményét érlelte filmdrámává

Ha egy magyar film nagyon nyíregyházi, miközben széles közérdeklődésre tarthat számot, akkor Nagy Zoltán Szép csendben című munkája igazán az. A nyíregyházi születésű alkotó munkájának több jelenete is ebben a városban forgott – bár jó néhány végül kimaradt –, de felbukkan a képkockákon Szatmárcseke, továbbá egy evezési jelenet az Öreg-Túron. Mindemellett

a zenei betéteket a Szabolcsi Szimfonikusok játszották fel Zoltán szüleinek jóvoltából.

És nem hallgathatjuk el, hogy az alapsztori (amelyben egy 60 esztendős karmester zaklat egy 13 esztendős csellistát) a rendező gyerekkori élménye, aminek – kézen-közön – tanúja is volt.

Nem vitás, az utóbbi elem is jócskán fokozta az érdeklődést az alkotás nyíregyházi premierjén, ám annak, aki szaftos részletekre, esetleg tetemrehívásra számított, csalódnia kellett. A film ezzel együtt is úgy híresült el, mint egy a #meetoo (egy szexuális bűnözőkre rávilágító világméretű kampány) jelenségek sorából, ami ellen a rendező a vetítés utáni közönségtalálkozón nem is tiltakozott.

Égetően aktuális probléma

– Elkeserítő, hogy a társadalom jelentős részét a durva részletek – ki, hova nyúlt – érdeklik. A filmünk ennek is a kritikája. Megpróbálja megmutatni, hogy egy ilyen ügy nem csupán kétszereplős. Hiszen mögöttük általában van egy közösség, amelyben ilyesmi megtörténhet, és amely az esetek többségében játszva a szőnyeg alá söpri az ügyet.

Holott mindenkinek fel kellene ismerni a saját szerepét és felelősségét egy ilyen helyzetben. A #meetoo mozgalom rámutatott, hogy erről beszélni kell, de nem úgy, ahogy a média teszi – mondta el Nagy Zoltán a vetítés utáni közönségtalálkozón.

– Kétségtelen, a probléma ma is aktuális, annak ellenére, hogy az első megalázott hölgy közel egy évtizede fordult a nyilvánossághoz, és az igazi bomba majd csak 2017-ben robbant a Harvey ­Weinstein-botrány után.

És a jelenség nem csupán amerikai, az egész világon jelen van, így Nyíregyházán is. Dr. Gyurkó Szilvia pszichológus szerint – az ő segítségével a jelenséget egy középiskoláknak szánt ismeretterjesztő filmben is igyekeztünk feldolgozni – 100 esetből jó, ha 10 kiderül, és talán egy a bírósági szakaszba is eljut – hallhattuk a rendezőtől, aki hangsúlyozta: a film mégiscsak fikció. Ezért a megtörtént ügy szereplőit is megkereste.

– Megnyugtattam őket, hogy nem bulvárkitettséget akarok, hanem hogy megfelelően körbejárva, árnyalni tudjam a jelenséget, a személyes tapasztalataikra is támaszkodni szeretnék. Írótársammal, Horváth János Antallal számos hasonló esetet felfejtettünk, ez a film mintegy 100 igaz történeten alapul – tette hozzá. Természetesen a forgatás kulisszatitkairól is faggattuk.

Elengedték a kezét

Kiderült például, hogy Bognár Lulut, a női főszereplőt 4–5 ezer lány közül választották ki, közülük nyolcvanat küldve tovább egy többfordulós castingra. Minden drámatáborban szétnéztek, hogy a megfelelő karaktert megtalálják. A mű munkacíme az Impromptu volt, de Zoltán jobbnak látta átkeresztelni Szép csendben-re.

– A zárt ajtók mögött lezajló, gyakran soha ki nem derülő molesztálásokra akartam ezzel utalni, amelyek így válnak „szép csendben” meg nem történtekké – hallhattuk. Sajnos pénz és idő is kevés állt rendelkezésre, de a Filmalap Inkubátor programjának ez is a lényege.

– A program célja, hogy évente öt pályakezdő nagyfilmet csinálhasson. Ezért nem is jut sok egynek, cserébe viszont nem fogják annyira a kezünket, hagynak szabadon kísérletezni. Az idő pedig alapos felkészüléssel tartható.

A zenei verseny jelenetét például kézi kamerával előre felvettük, mindent másodpercre kisakkozva, hogy amikor élesben forgatunk, ne kelljen bakikkal tovább húzni a 350 statiszta, a több kamera és kameramozgató költségét – tudtuk meg.

Szintén zenész...

A rendezőt elkísérte két színésze, a Danit alakító Major Elek és a barátját játszó Lengyel Benjámin. Mindketten a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedévesei, akik nagyon várják az iskola végét és a további jó lehetőségeket. Addig is játszanak: Erik a Szkénében és az Ódry Színpadon, pályatársa a Radnóti és a Katona Színházban.

Eriket a Zeneakadémia egyik hallgatója készítette fel az ujjrendek, a tartás és a vonómozgatás ismeretére. – Az első zenekari felvételnél próbáltam eljátszani, hogy a zenekar legtehetségesebbje, a szólista vagyok, Máté Gábor pedig azt, hogy ő a karmester.

Kis kacagások jöttek a hátunk mögül, mert hallották hangszeremet a Bartók konzíliumosok. Szerencsére Zoltán kimentett, és adott egy gyanta nélküli, hangtalan vonót, de még így is kínos volt az egész.

A szünetben megpróbáltam ezt elpanaszolni Gábornak, de megelőzött, szinte rám borította, hogy szégyenszemre összevissza kalimpál. Megbeszéltük, és megpróbáltunk megnyugodni. Benjámin öt darabot meg is tanult, persze neki könnyebb volt, mert nem egyedül kellett bőgőznie – mesélte Erik.

MJ