Nagy tervei voltak Nagyhalászban

Dr. Kállay Miklós (1887–1967) miniszterelnök és Kállay Helén (1894–1945) legkisebb fia, Kállay András 1919. december 24-én született Nagykállóban.

Katonaévek

A Pécsi Zrínyi Miklós Reáliskolában érettségizett, majd a Ludovika Akadémián tanult, ahol 1940. július 4-én huszár hadnagyként avatták fel. Első szolgálati helye Nyíregyházán, a magyar királyi Hadik András 4. honvéd huszárezred volt, nem sokkal később pedig a kolozsvári 9. önálló huszárszázadhoz került. 1942 elején visszahelyezték Nyíregyházára, majd 1942. június 18-án a 22. önálló huszárszázad egyik szakaszparancsnokaként önként jelentkezett a keleti hadszíntérre.

Miközben alakulata felvonult a Donhoz, Sztarioszkolban egy baleset következtében könnyebb sebesülés érte, ezért hazavezényelték. Felépülése után 1942 decemberéig Veress Lajos vezérőrnagy segédtisztjeként az 1. tábori páncéloshadosztálynál teljesített frontszolgálatot. 1944 februárjában szolgálattételre áthelyezték testőrfőhadnagyként a budavári Lovas Testőrséghez.

A vár őrségének 1944. október 16-i német megtámadása során fogságba esett, s előbb Mauthausenbe, majd Dachauba hurcolták. Végül 1945 májusában az amerikai csapatok szabadították ki. Az ekkor Capri szigetén emigrációban élt édesapjánál, dr. Kállay Miklósnál töltött közel egy évet, majd 1946. május 30-án hazatért, de két hónapig Budapesten szovjet fogságban volt. 1946. szeptember 21-én feleségül vette szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz Erzsébetet (1926–2000), s házasságukból egy gyermekük született: 1948. május 4-én Kállay Dénes, aki ma a németországi Göttingenben él. Kállay András 1946-tól Kállósemjénben megmaradt birtokán gazdálkodott, és a kállósemjéni ősi Kállay-kúriában élt családjával, mígnem 1949 októberében a település elhagyására kötelezték.

Hazatérés

Ezután a fővárosban több vállalatnál is segédmunkásként dolgozott, majd 1951-ben Mezőberénybe telepítették ki, ahonnan csak 1953 őszén távozhatott. 1956 decemberében testvéréhez, a Rómában élő dr. Kállay Kristófhoz (1916–2006) menekült, innen pedig 1957-ben Németországba költözött, ahol az einbecki Kleinwanzlebener Saatzucht A. G. magtermeltető világcégnél kapott munkát. Ennek egyik igazgatójaként ment nyugdíjba 1983-ban. Apjához és testvéreihez hasonlóan ő is máltai lovag volt.

A rendszerváltást követően egyre gyakrabban jött haza Nagyhalászba, ahol Kállay András a gyermek- és ifjúkorát töltötte. Az ő édesapja is látta fia ragaszkodását a településhez, ezért 1939 és 1942 között egymás után kerültek Kállay András nevére a nagyhalászi kisebb-nagyobb birtoktestek. Nagy tervei voltak ezekkel a földekkel, de végül a történelem közbeszólt.

A szíve mégis visszahúzta őt ide, ezért a rendszerváltás után a kárpótlási jegyeiből csak itt vásárolt földeket. Halála előtt egy héttel is a nagyhalászi barátaival töltött pár napot, s a mielőbbi viszontlátás reményében köszönt el tőlük. Nem sokkal 76. születésnapja előtt, 1995. október 14-én hunyt el einbecki otthonában. A kállósemjéni családi kriptában nyugszik felesége mellett.

- Dr. Holmár Zoltán történész -