Eljön még Terka baba ideje

Török Renáta népi iparművész és Terka baba neve örökre összeforrt. A mára már fogalommá vált Terka baba és kitalálójának kapcsolata az utóbbi években megszakadt, de az alkotó már tervezi a visszatérést.

Vissza a babák közé

– Pár éve megálltam Terkával, mert a gyermekem magántanulásával foglalkoztam – mondja Török Renáta.

– Marci ADHD figyelem­zavarral él együtt, amire a mai iskolarendszer nincs felkészülve. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább legyen magántanuló, ez pedig száz százalékban leköti az életemet. Az alkotásra így nem marad idő, mert az is teljes embert kíván. Most tavasszal Marci felvételizett a Kölcseybe, hat­osztályos gimnáziumba. Az előzetes listán az 5–6. helyen szerepel, így nagy eséllyel felvették. Ha szeptemberben elkezdődik az iskola, ismét eljöhet Terka baba ideje. Már visszavár a babás világ, több helyről kaptam jeleket, hogy ­várják az újabb babákat.

Varrásból babák

Terka baba története a varrásból indult.

– Közel két évtizede kerültem be a néptánc világába – mondja a népi iparművész. – A Nyírségnek és utánpótlás-együtteseinek, a Margarétának és az Igricének varrtam fellépőruhákat. Később több megkeresés is érkezett a sorra nyíló művészeti iskoláktól, én pedig szívesen vállaltam ezeket.

– Az egyértelmű volt, hogy moldvai zenéhez nem lehet beregi ruhában táncolni, ezért elkezdtem utánajárni a különböző népviseleteknek. Eleinte rengeteg idő elment a tervezésre, a kutatásra. Mivel nagyon bonyolult lett volna egy felnőttméretű ruhát megvarrni és azt bemutatni a megrendelőnek, jött az ötlet, hogy egy méretarányosan kicsinyített babán mutatom be a népviseletet. Így született meg Terka baba.

Nehéz indulás

Nem volt könnyű élete Terka babának az első időszakban.

– A babáimat természetesen elvittem zsűrizésre – mondja Török Renáta. – Az első alkalommal visszadobták azzal az indokkal, hogy Terka baba se nem népviseletes, se nem játékbaba, ezért nem tudják hová sorolni. Később azonban már jöttek a többnyire A kategóriás zsűriszámok, hiszen ezek megszerzésével kaptam meg a Népi Iparművész címet. A célom Terka babával a viseletbemutatás volt, a lehető legtökéletesebb rekonstrukció, nem egy elképzelt díszes viselet. Amikor nekiindultam a babakészítésnek, az volt az elképzelésem, hogy egy év alatt megcsinálom az összes magyarországi viseletet, majd folytatom Nagy-Magyarországgal. Ebből aztán az lett, hogy egy év alatt csak Szabolccsal tudtam végezni. Ahogy merültem bele ebbe a világba, úgy jöttek velem szembe egymás után a különböző viseletek.

– Minden településen más viseletet hordtak a lányok, a gyerekek, az eladósorba kerültek, az idősebb emberek. Akkoriban nem kellett személyi igazolvány ahhoz, hogy megállapítsák, ki hány éves. Elég volt ránézni, mit visel magán, és nagyjából lehetett tudni az életkort is. A Terka babákon a hajviselet is autentikus. A bökönyi lányoknak egyidőben például csak félig volt befonva a hajuk, így a nagykállói vásárban pontosan tudni lehetett, hogy ők Bökönyből jöttek. És hogy Terka baba honnan kapta a nevét? A helyi viseleteket kutatva nagyon sokat néztem a régi szabolcsi iratokat és gyakran találkoztam a Terka névvel, így egyértelmű volt a névválasztás.

Népviselet vagy helyi viselet

Egy időben arról is vita folyt, van-e a megyében ennyi népviselet.

– Egyszer muzeológusok és néprajzosok előtt tartottam előadást – mondja a népi iparművész. – Záporoztak a kérdések, és valaki megjegyezte, Szabolcsban csak Ajakon van népviselet, miért van akkor ennyi babám? Azt mondtam, a babákkal a hétköznapokat akartam és akarom bemutatni. Egy érpataki lány, aki életében legfeljebb Nagykállóig jutott el, honnan tudta volna, Ajakon milyen a népviselet? Helyi viselet viszont volt, ami sok esetben csak az adott településre volt jellemző, én ezeket akarom bemutatni mindenkinek, akit ez érdekel.

Nemzetközi hírnév

Terka baba nem csupán országosan lett ismert.

– Amikor Magyarország volt a soros vezetője a visegrádi országoknak, kaptam egy megkeresést az Állami Turisztikai Hivataltól, hogy készítsem el a V4-es országok babáit. Eleinte azt hittem, ez csak valami vicc, de néhány órával később megérkezett a hivatalos megkeresés, így elvállaltam. Annyi kikötésem volt, hogy a lengyeleknek, a szlovákoknak és a cseheknek is küldök próbababákat, hogy nekik így megfelel-e a terkásított viselet, mert nem szeretnék senkit megsérteni. A szlovákok nagyon kedvesen visszaírtak, hogy ők már ismerik Terka babát, nekik ez tökéletesen megfelel.

– Ezek a babák nem játékok, nem adjuk oda a gyerekeknek játszani. Viszont nem is vitrines, elzárt babák. A kiállításokon kifejezetten kérem, legyenek szabadon, hadd járja őket körbe mindenki.

Egyszer a Jósa András Múzeumból rémülten hívtak fel, hogy a kiállításon a látogatók hozzányúlnak a babákhoz. Azt mondtam, az a jó, mert ez azt jelenti, érdekli őket. A ruhákat ki lehet mosni. Semmi nincs hozzáragasztva vagy hozzávarrva a babához, minden levehető és újra felöltöztethető. Ha egy helyi viseletben tíz alsószoknyát hordtak a lányok, akkor a babán is tíz alsószoknya van. Egyszer egy férfi látogató azt írta a vendégkönyvbe: „Megszámoltam az alsószoknyákat. Tényleg sok volt!” Ennél szebbet egy férfi nem is írhatott volna a munkámról.

– A múzeumpedagógiai foglalkozásokon a babák öltöztetése külön program, ez egyben tanítás is. Gyakran előfordul, hogy egész családok vesznek részt a babák öltöztetésében, amikor a gyerek megunja, anyuka vagy apuka fejezi be. Gyakran veszek részt a néptáncosok fellépésein, és már annyira belém égett, mit hogyan kell viselni, hogy ha tánc közben azt látom, valakinél kilóg az alsószoknya, legszívesebben mennék fel a színpadra, hogy megigazítsam. Ha még fellépés előtt vannak a táncosok, előfordul, hogy ­megkérem a csoport vezetőjét, néhány táncoson hadd igazítsam ki a viseletet. Apróságnak tűnhet, de nekem fontos. Manapság már egyre jobban hiányzik a babás világ, szeretnék újra ­elmélyedni Terka baba világában – mesélte lapunknak Renáta.

- Jernei Gábor -