Zarándoklat a vidéki otthonba

Írók és költők munkássága is bekerült a megyei értéktárba. Közöttük találhatjuk Ratkó Józsefet is, akinek irodalmi munkásságára és közéleti tevékenységére méltán lehet büszke az utókor.

Újságíróként is dolgozott

Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten Ratkó Lajos és Dobrovszki Margit harmadik gyerekeként. Édesanyja 1949-ben bekövetkezett halála után a család felbomlott és a tizenhárom éves Ratkó József a hajdúhadházi, később a tiszadobi gyermekvárosba került. A nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi egyetem magyar–olasz szakos hallgatója volt.

Dolgozott állami gazdaságban, az OTP-nél, borpincészetben, volt segédmunkás, tanított Csepelen és Berkeszen, újságíróskodott Nyíregyházán lapunknál, a Kelet-Magyarországnál. 1964-ben családjával Nagykállóba költözött, ahol a helyi könyvtár vezetője lett. „Tudom, megtanultam, hogy minden művésznek keresnie kell egy fix pontot, amelyen lábát megvetheti.” Keresve ezt az archimédeszi pontot, Ratkó József Nagykállóban találta meg. Életéből 25 évet töltött itt. Neki köszönhető, hogy Nagykálló akkoriban a keleti régió szellemi központja volt.

Ez az egykori megyeszékhely általa lett úti cél, fontos állomása a megyébe érkezőknek. Japán folklorista, bolgár újságíró, televíziós forgatócsoport, előadóművészek és muzsikusok, igazságukat kereső feltalálók, pályakezdő költők és képzőművészek, akadémikus irodalomtörténészek, kritikusok, határon túl élő magyarok és hazai írótársak zarándokoltak el vidéki otthonába. Írói tevékenysége mellett előadóesteken, író-olvasó találkozókon át kapcsolta be lakóhelyét és a megyét a magyar irodalmi kultúra teljesebb vérkeringésébe – olvashatjuk a megyei értéktár honlapján.

A Hetek csoportjában

Verseit 1955-től közölték az országos folyóiratok, első kötete Félelem nélkül címmel jelent meg. A fiatal nagykállói költő nemzedékének egyik népszerű és elismert alkotójává vált. Egyike az 1960-as évek közepén indult, az ún. Hetek csoportjának.