2021.03.18. 20:00
Versekkel kedveskedik
Szepesi Emilné minden héten más költeménnyel lepi meg ismerőseit.
Szepesi Emilné egyik kedvenc időtöltése a rejtvényfejtés | Fotó: Jernei Gábor
Szepesi Emilné a Sóstó-Sóstóhegyi Nyugdíjas Szervezet aktív tagja. Korábban a vezetés körüli teendőkből is kivette a részét, amíg a férje volt az elnök.
A pandémia első hulláma óta a nyugdíjasklub aktívan nem működik, a tagok korábbi rendszeres összejövetelei megszűntek. Szepesi Emilné, vagy ahogy az ismerősei, barátai emlegetik, Adélka azt találta ki, hogy sorra hívja a klubtagokat, régi osztálytársait, és minden héten más verset szaval el nekik.
Versszeretet
– A versek szeretete a gyerekkoromtól elkísér – mondja Szepesi Emilné, amikor otthonában fogad. – Gyakran magam is írtam költeményeket. Az érettségin a magyartanárom azt mondta, Adél, te írd meg versben a tételedet, és úgy add elő! Persze, csak tréfált.
– Miután egy éve nem tudunk összejönni a nyugdíjasszervezet tagjaival, azt találtam ki, hogy így tartom a többiekkel a kapcsolatot. Sokan egyedülállóak, jólesik nekik, ha valaki felhívja őket és megkérdezi, hogy vannak. Elszavalok egy verset, kicsit beszélgetünk, majd tárcsázom a következő számot.
Azt, akinek névnapja, születésnapja vagy házassági évfordulója van, személyre szóló költeménnyel lepem meg.
– Van, hogy a saját versemet mondom el, de ha rákérdeznek, nem árulom el, ki a szerző. Ha észreveszem, hogy valaki nem szereti, hogy ilyenekkel zavarom, tudomásul veszem, és ritkábban telefonálok. Nagyon várom már azt az időt, amikor újra együtt lehetünk, de tudom, most fegyelmezettnek kell lennünk, hiszen ez a vírus az idősekre különösen veszélyes.
Szepesi Emilné ritkán unatkozik.
– Mindig elfoglalom magam valamivel, de ha akad szabadidőm, rögtön a kezembe fogok egy rejtvényújságot. Áprilisban leszek nyolcvanéves, így fontos, hogy az agyamat is tornáztassam.
A versmondást azonban sosem hagyom abba, hiszen ha ezzel másoknak egy kis örömet szerezhetek, már érdemes élnem.