Az országépítő az irodalomban

„Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga! / Ki voltál valaha országunk istápja! / Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, / Gyászos öltözetben teelőtted sírván” – így szól a (valószínűleg) Kovács István, egy Sopron megyei község tanítója által írott, s a Dőri énekeskönyvben (1763–1769) található Szent István-himnusz szövege, amelyet Kodály Zoltán 1938-ban Ének Szent István királyhoz címmel dolgozott fel.

A legendák királya

Szent István király nagy legendája 1080, kisebb legendája 1096 körül keletkezhetett. Mindkét szöveg latin nyelvű, a régi kódexekben gyakran együtt voltak olvashatók. Az egyik kódex a heiligenkreuzi ciszterci apátság, a másik a lilienfeldi ciszterci apátság, a harmadik a melki ciszterci apátság könyvtárában maradt fenn.

A XIX. században Katona József, Dobsa Lajos, Szász Károly, illetve Szalay Károly láttatta drámában államalapító királyunk alakját. A huszadik században a magyar nyelvű szépirodalom több emlékezetes opuszt szentelt neki. Kós Károly, a híres építész, grafikus és író 1934-ben született regénye, Az országépítő azt az Istvánt ábrázolja, aki látva a világ erőszakosságát és képmutatását, szinte az egyik percről a másikra válik ifjúból uralkodóvá, felismerve: a hit mellett szüksége van a kard erejére is. (Kós 1942-ben az epikus mű alapján színpadi játékot írt az államalapítóról.) Sík Sándor, a legendás piarista tanár, költő és esztéta 1934-ben drámában, Makkai Sándor erdélyi püspök, író 1937-ben kiadott Magyarok csillaga című regényében idézi meg a királyt. A 900-as évek végét mutatja meg, amikor a magyar urak, élükön Koppány vezérrel, szövetkeznek Géza fejedelem központosító törekvései, a kereszténység felvétele ellen, de lázadásukat István leveri, s ezzel megteremti a magyar állam kialakulásának lehetőségét.

A nekünk legkedvesebb

Szabó Magda 1975-ben közzétett Az a szép fényes nap című darabja a Vajk Istvánná keresztelését megelőző napon játszódik, az esztergomi várban. Nekünk, Szabolcs-Szatmár-beregieknek – valamennyi irodalmi alkotás közül – Ratkó József darabja a legelevenebb. A Segítsd a királyt! helye a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett van. A remekművek tulajdonsága, hogy idővel sem fakulnak. Ratkóé sem veszített erejéből. A szövegről szólva Görömbei András azt írta: „Különös eleven varázsa és katarzisa Ratkó József drámájának az, hogy hitelesen szól ezer évvel ezelőtti önmagunkról úgy, hogy közben az újabb ezredév végének legfontosabb nemzeti és emberi kérdéseit szegezi szembe velünk.” Az (egykor, az 1985-ös premieren Csíkos Sándor hangján megszólaló) István-ima azóta saját életre kelt, antológiadarabként, önálló versként is olvasható. Az Úrhoz szóló záró szavak örök érvényűek: „…tedd, hogy ne legyünk / gyalázatja a szomszéd nemzeteknek, / ne legyünk csúfja és játékai, / s messzire való maradékaink / rút járom alá ne vettessenek! Ámen.”

- Karádi Zsolt -