„Igazi példakép számomra a költő”

Lejegyezte: Stick Gyula

Eddig megjelent több mint tíz kötetemben folyamatosan publikálok Váciról szóló verseket. Emlékeim szerint kötődésem már az 1960-as években kialakult a nyíregyházi író-költő, Váci Mihály iránt. Abban az időben az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb irodalmi nagyság volt. A különböző kulturális rendezvényeken, író-olvasó találkozókon a művelődési házakban, könyvtárakban gyakran hangzottak el a művei. Mélyen elkötelezetté tettek a versei és különböző írásai, teljesen azonosulni tudtam gondolatvilágával. Én magam is 1969-től próbálkoztam különböző írásaimban, verseimben méltatni az akkor már országos hírű író-költőt. Fájlalom, hogy olyan fiatalon, alkotóereje teljében volt kénytelen itthagyni a földi világot. Rövid életének azonban szerencsére hosszú az utóélete. Halála után országos szavalóversenyeket rendeztek a neve alatt, a költészet napján, iskolai ünnepségeken évtizedekig rendszeresen hangzottak el tőle választott versek. Már a hatvanas évektől egyre jobban beleástam magamat Váci Mihály irodalmi életének tanulmányozásába, és minél többet tudtam meg róla, annál szimpatikusabbá vált számomra. Nem volt olyan történés az életében, amiről ne írt volna verset, melyet egyértelműen igazol a Váci Mihály összes műveit tartalmazó vaskos kötet, melyet a felesége állított össze. Miután tudomásomra jutott, hogy szülővárosában, Nyíregyházán megalakult a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület, azonnal felvettem velük a kapcsolatot, és a civil szervezet elkötelezett tagja vagyok mind a mai napig – vallotta magáról Demeter Sándor.