Minden építőkocka egyformán fontos

– Mindig az a szerepálmom, amit éppen játszom, s az adott előadásban próbálom meg a lehető legjobb teljesítményt nyújtani – ezt vallja Gulyás Attila, a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja, aki nem panaszkodhat, hiszen ebben az évadban rengeteg lehetősége van arra, hogy a tehetségét megmutassa. A nézők most két előadásban láthatják: a fergeteges humorú Legénybúcsúnak ő az egyik főszereplője, a Szaffi című mesében pedig Loncsárt, a felkapaszkodott sertéskupecet játssza. Már próbálja Tasnádi István Közellenség című darabját, aminek közeleg a premierje, s szerepel az Idétlen időkig című musicalben is, amit decemberben mutatnak be. Boynton Priestley Váratlan vendég című drámájában is számítanak rá, és játszik a Szentivánéji álomban is, amit tavaly a pandémia miatt a közönség nem láthatott, de a tervek szerint ebben az évadban bepótolják az előadásokat. A sűrű programba még a Duna Televíziónak készített szilveszteri gála is belefér – a csatorna idei ünnepi műsorát a nyíregyházi színház művészei készítik, s ebben is szerepel Attila, aki 2020 óta a társulat tagja. A nyíregyházi nézők az Ezeregyéjszaka című meseelőadásban ismerhették meg, az alakítása pedig meggyőzte a teátrum vezetését, és felkérték, szerződjön Nyíregyházára. Azt mondja, tudta, hogy ez kiváló lehetőség a fejlődésre és a tapasztalatgyűjtésre, hiszen ahány színház, annyiféle látásmód. A közönség azonnal megszerette, kiváló alakítást nyújtott az Édes Charity című zenés darabban, ahol Herman, a bártulajdonos szerepében brillírozott, s a Fun­ny Girl Eddie Ryanjeként is imádta a közönség.

A játék élménye

Mezőberényben töltötte gyermekkorát, ott járt iskolába, s már 14 évesen tudta, hogy színész akar lenni. A szereplési vágya korán megmutatkozott: a családi eseményeken mindig ő énekelt, vagy mondott verset, azt pedig, hogy foglalkozzon színjátszással, egy tanára javasolta neki. Érettségi után Békéscsabán, a Csabai Színi- stúdióban sajátította el a szakma alapjait, de nem csak emiatt emlékszik vissza szívesen azokra az évekre: ott ismerkedett meg Gulácsi Tamással és Rák Zoltánnal, akik ugyancsak Békéscsabáról indultak, s akik ma már szintén a nyíregyházi teátrum művészei. Elvégezte a színiiskolát, majd a Jókai Színház tagja lett, ahol számos prózai és musicalszerepet eljátszhatott. A 2000-es évek elején belekóstolt a televíziós tehetségkutatók világába: elindult a Popsztárok elnevezésű műsorban, a tévés kirándulás pedig annyira jól sikerült, hogy a Sugar & Spice elnevezésű együttessel megnyerték a megmérettetést. Azt mondja, a játék élményéért kezdte el a pályát, a hivatástudat később, már társulati tagként alakult ki benne. Fontos mérföldkő volt az életében a Junior Prima díj, amit 2008-ban kapott meg, és aminek nagyon örült, hiszen a szakma elismerte a munkáját, és jó visszaigazolásnak tartotta, de azt gondolja, önmagukban a díjak senkit sem tesznek jó színésszé. – Számomra az az igazi elismerés, ha jó minőségű előadásokban vehetek részt – mondja, és hozzáteszi: nagyon szeret csapatban dolgozni, jó élmény, ha a színészek és a rendező összhangban vannak, mert ezt a nézők is látják, érzik. – Az előadás, ami mindig egy többhetes folyamat és közös gondolkodás eredménye, olyan, mint egy ház, ami a premier napjára készül el. Mindannyian beletesszük a saját építőkockáinkat: ki többet, ki kevesebbet, de minden kocka fontos, a kész mű egyik nélkül sem lehet teljes. És bár közösségi ember vagyok, akinek fontosak a társak a színpadon, szerepeltem már monodrámában is. Kovács Frigyes rendezte Thomas Mann Mario és a varázsló című művét, és ez a pályám egyik legmeghatározóbb előadása volt. Sikerült nagyon jól megközelítenem Cipolla alakját, és nem okozott gondot, hogy az első perctől az utolsóig egyedül kellett fenntartanom a közönség érdeklődését – mesélte Attila, aki örül annak, hogy a nyíregyházi teátrumban színes a műfaji paletta.

Lehetőség a fejlődésre

– Ez a megye egyetlen színháza, így a lehető legtöbb néző igényét ki kell elégítenie, ez pedig nekünk, színészeknek nagyon sok lehetőséget ad a fejlődésre. Minél többféle előadásban játszom, annál inkább bővül a saját eszköztáram, a műfaji sokszínűségnek pedig azért örülök különösen, mert szeretek tanulni, újabb és újabb helyzeteket megtapasztalni. Nyíregyházán figyelnek a színészekre, és a társulat adottságait figyelembe véve, sőt sokszor egyénre szabva keresnek darabokat, nekem pedig nincs okom panaszra. Nagyszerű színészekkel dolgozhatok együtt, és olyan szerepeket játszhatok, amelyekben megmutathatom, mire vagyok képes.

Borítókép: Dodó Ferenc