2021.11.12. 16:24
Regösök, mágusok igazmondása
Bebizonyosodott, hogy a Tárih-i Üngürüsz legfontosabb nemzeti krónikánk, vallja Grandpierre Attila.
Közel négy esztendeje, hogy megjelent az a különleges szerkesztett kötet, amely a magyarok ősgesztáját, a Tárih-i Üngürüszt mutatja be magyar fordításban, különféle tanulmányokkal kiegészítve, és amellyel közelebbről hamarosan Nyíregyházán is megismerkedhetünk. A kötetet jegyző Grandpierre Attila olyan tanulmányokat szerkesztett egybe, amelyek eddig sehol másutt nem jelentek meg. Így például a bő negyedszázada Prágában elhunyt Blaskovics József turkológustól, a török hódoltsági okiratok avatott ismerőjétől.
„Vágtázó” természettudós
Grandpierre Attilát aligha kell bemutatni az olvasóknak, azoknak pedig pláne nem, akik az 1960-as, 70-es években voltak fiatalok, és nyomon is követték a fiatal fizikus, csillagász könnyűzenei tevékenységét. Olyan underground vagy éppen megtűrt zenekaroknak volt alapító tagja, mint a Vágtázó Halottkémek, a Vágtázó Csodaszarvas és a Vágtázó Életerő. Tudományos karrierje is felívelő volt, 1977-ben, huszonhat esztendős korában kandidált, 1984-ben pedig már a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Az elsők között jelentette ki, hogy a Nap élő természetű, ahogy a világegyetem is, amelyben mozog. Természetfilozófiai műveket az ezredfordulót követően kezdett írni, 2006-tól pedig – édesapja nyomdokain haladva – egyre inkább a Kárpát-medence és az eurázsiai síkság népeinek az őstörténete felé fordult.
Grandpierre Attila a mostani kötetben arról is gondoskodott, hogy a 2003-ban elhunyt, a témát kellő alapossággal vizsgáló édesapja, Grandpierre K. Endre valamennyi idevágó tanulmánya ugyancsak helyet kaphasson a kötetben, amelyet fia két tanulmánnyal vezet fel.
Személyesen mutatja be
Az ősi magyar gesztát 1543-ban I. Szulejmán szultán bécsi zsidó családból származó tolmácsa és diplomatája, Mahmud Terdzsümán tette át görög nyelvre latinból, legalábbis ezt állította. Magyarra Vámbéry Ármin orientalista fordította, majd munkáját 1860-ban átadta az MTA-nak, ahol 120 esztendőn át rejtegették, mígnem szorgos magyarok közismertté nem tették. A kötetben – amelyet Grandpierre Attila november 26-án 16 órától a megyei könyvtárban személyesen is bemutat – immár az eredeti fordítás olvasható.