Rózsa-produkciók: mindig valami új

 Egykor százezreket ültetett Rózsa György a televízió képernyője elé egy-egy Rózsa-produkciójával, manapság pedig egy másik Rózsa – aki nem televíziós személyiség – áldozatos munkája vonja magára a figyelmet. Rózsa Zoltánról, a Vivaldi Alapfokú Művészeti Iskola zenetanáráról már írtunk lapunk hasábjain. Zenepedagógusi eredményeinek legkézzelfoghatóbb bizonyítékai azok a versenysikerek és minősítések, amelyeket a művészeti iskolásokból álló zenekarával, a nagykállói Ámos-, és Arany Páva-díjas, kétszeres Vass Lajos Nagydíjas Rózsafa citeraegyüttessel zsebelt be. 

Legyen egy otthoni bázis 

A karizmatikus zenepedagógusról elregéltük azt is, mennyire sokoldalú: karnagya a nagykállói Meglepetés Énekegyüttesnek, a kállósemjéni Nőszirom Énekkarnak, vezetője a Berúgó Kar rockegyüttesnek, létrehozta a Kisrózsafa utánpótláscsoportot, ráadásul a sokszínű elfoglaltságai mellett zeneovit, zenebölcsit is működtet, május 14-én pedig, a kállósemjéni Kállay-kúriában rendezik az I. Rózsafa Népzenei Találkozót és Vass Lajos Kóta minősítő versenyt. S ha mindez nem volna elég, legutóbb is új tervekkel előállva hallatott magáról: kigondolta, hogy városában létrehoz egy Rózsafa-Zeneházat. 
– Tíz éve járunk Pusztafalura, ahol a helyi alapítványi házban biztosítottak nekünk helyet ahhoz, hogy nyári táborokat szervezhessünk. A helyünk hosszú távon stabilnak mutatkozik, mégis azt találtam ki, hogy létre kellene hozni valami hasonlót, minél közelebb a működési területünkhöz. Egy olyan zenedére gondoltam, ahol tematikus napokat, nyári táborokat tarthatnánk, akár más kézműves vagy művészeti eseményeknek is helyet biztosítva. Tavaly novemberben jött az ötlet, és nemrég Nagykálló központjában kiszúrtam egy eladó ingatlant, egy hosszú, régi polgári házat, szép udvarral. Egyik kollégámtól tudtam meg, hogy eladó, csak nem tették még ki rá a táblát. A következő gondolatom már az volt, hogyan lehetne pénzt szerezni rá, támogatókat megnyerve, pályázva. Mindkettő járható útnak bizonyult, és nem vitás, képesek vagyunk megdolgozni is érte. Innentől felpörögtek az események, egyeztettem a tulajdonossal, kiderült, hogy ötmilliót kérnek a házért. Megígértem, hogy leghamarabb a foglalót kerítjük elő, összemuzsikáljuk. Amikor az első koncerteket leszerveztük, kitört az orosz–ukrán háború, és azzal kellett szembesülnünk, hogy miközben mi közösségi házat készülünk nyitni, az odaátról érkezők százezrei maradtak hirtelen fedél nélkül. Innentől kettős cél vezérelt: gyűjteni magunknak, és másoknak is – magyarázta. 

Több mindenre használható 

Három koncertet már megtartottak: egyet Máriapócson a Családvárban, egyet a kállósemjéni Kállay-kúriában, és a harmadikat Nagykállóban, a római katolikus templomban. A három koncert bevételéből össze is jött a pénz a foglalóra, s mielőtt a szerződés megköttetett volna, két Nagykállóban menedékre találó ukrán családot is ki tudtak segíteni egy jelentősebb pénzösszeggel. Időközben a Városi Civil Alaphoz is benyújtottak egy pályázatot, mindemellett Nagykálló önkormányzata szintén felkarolta a nemes kezdeményezést: 2,5 millió forintot adtak vásárlásra és felújításra. Merthogy az ingatlan felújításra szorul, no de sebaj, kalákában megoldják majd ezt is. – Segítők nélkül semmire se jutnék, így jó tíz éve megalapítottam – jórészt a zenekari tagok szüleit bevonva – a Rózsafa Művészeti Egyesületet. A majdani Zeneházat is ez a civil szervezet üzemeltetné. A ház egyik 30 négyzetméteres helyiségét jelölnénk ki próbahelynek, egy másik 25 négyzetméteres szobájából pedig vendégszobát alakítanánk ki. Van konyhánk, de egy mosdót még hozzá kell majd toldanunk, ahogy az udvaron egy filagóriát is építenénk a nyári táborokhoz. A pártolóink velünk együtt örülnek, van, aki fűnyírót, más gáztűzhelyet, asztalt adott már most, és egy cimbalmot is felajánlottak. Ami pedig a rezsiköltséget illeti, bérbeadásból, nyílt, tematikus napok, a fellépéseink és népzenei felnőttképzések bevételeiből előteremtenénk a pénzt erre is – tudtuk meg. Ugyanakkor még a jótékonysági koncertsorozat sem zárult le, Balkányban érdeklődtek a citerazenekar után, és már a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyházba is van egy meghívásuk. A legkülönlegesebb invitálás nemrég Pécs mellől érkezett: a rózsafai – bizony, ilyen nevű település is létezik Baranyában – kulturális fesztiválra hívták meg a citerásokat. 

Vitték a magyar népzenét 

De Rózsa Zoltán történeteinek még ezzel sincs vége. Hagytunk egy kis habot is a „torta” tetejére, ugyanis zenetanárunk nemrég Rómában mutathatta be a magyar tájegységek népzenéit, elindulva a Nyírségtől, majd a Dél-Alföld, Gömör, a Dunántúl után visszajutva Szatmárba. – Egy kedves volt máriapócsi tanítványomnak köszönhetem, hogy eljutottam a híres, közel 500 éve alapított Collegium Germanicum-Hungaricum papnevelő intézetbe, amelynek olyan növendékei voltak, mint Eszterházy János, Berényi Zsigmond, Prohászka Ottokár, Pfeiffer János vagy Lékay László bíboros. Rangos zenei eseményeket szerveznek ott a diákok, és külsős előadókat is meghívhatnak. László Tamás 8 évig járt hozzám hűségesen, és amikor néha hazautazik, akkor is szakít időt a közös gyakorlásra. Nem volt tehát nehéz feleleveníteni a tanultakat citerára és nagybőgőre, és mindezt két dallam között átkötő szövegekkel is megtoldottam. Lacinak négy éve van még, így még az sem kizárt, hogy lesz folytatás, talán még a citerazenekar is kiutazhat egyszer.

Borítókép: Rózsa Zoltán archívuma