A vitézlő fejedelem emlékjelei nyomában

Nem veszi a nép ajkára dicsérő hangon és énekkel nagyjaink közül csak azokat, akik iránt örök időkre szóló hálát érez. E kegyet kiérdemlők nem voltak sokan, ám II. Rákóczi Ferencet, akinek emlékét máig mondák, regék őrzik, mindenképpen közéjük soroljuk. 

Hát még ha a fák is beszélni tudnának! Mi mindent mondhatna a fenyő a Barcsay-kertben, Bánffyhunyadon a hamisságot nem ismerő, az elfoghatatlan ( a legenda szerint lova patkóját fordítva szögelték a patához) nagyságos fejedelemről? Mit súgna a fenyő, mit a vén tölgy vagy a hársfasor a rovnyei templom mellett? A dédai vadkörtefa, a hatalmas szil Máramarosban, az úrmezei határban, vagy a csukárdi tölgyek, milyen titkokat őriznének, ha még megvannak egyáltalán? (A parádfürdői, vagy a zilizi ezeréves tölgy, Romhány mogyorófája talán még megvan.)

Fellelhető viszont számos Rákóczi-emlékjel szerte a Kárpát-medencében, ezek legalább annyira beszédesek. Ilyés Gábor helytörténész egy kötet erejéig – „Hazánk szentje, szabadság vezére” címmel – szóra is bírta őket. 

– Az emlékjelek iránti vonzalmam akkor kezdődött – mindez nagyjából az 1992 utáni időszakra tehető –, amikor főiskolás lettem Nyíregyházán – mondta el nemrég egy előadásában. 

– Miközben ismerkedtem a várossal, valamennyi emléktábla előtt meg-megálltam. Szoktam is mondani a tanítványaimnak: a Kossuth tér a szabolcsi megyeszékhelyen olyan, mint valami várostörténeti emlékkönyv. De nem csak olvasgattam ezeket, fotókat is készítettem róluk, és a történetüknek is utána jártam. Rákóczi felé egy közös kirándulás indított el, a megyei honismereti szövetség tagjaival, átkelve a Vereckei-hágón, elmentünk egészen a valamikor Lengyelországhoz is tartozó, most ukrajnai Brezánig (ma Brezsani), és ott ejtett rabul az első bronzplakett a fejedelemről, a vár oldalbástyájára helyezett emléktáblán.

– A hetedikeseimmel már a Határtalanul programot is úgy alakítottam, hogy a tematika Rákóczi lábnyomát kövesse. Emlékezetes hely volt például a nehezen megközelíthető Salánk, ahol a nagy hadvezérnek, de még Mikes Kelemennek is szobra áll, és a kút, ahonnan a hagyomány szerint a vizet Mikes a gazdájának hordta. 

– Aztán a családi nyaralások is „valahogy úgy” alakultak, hogy bárhová mentünk, ott mindig volt egy emlékhelye a szabadságharcnak vagy vezérének. Hol a helyismereti könyvtárak lelkes dolgozói, hol helytörténészek adtak értékes útmutatást. Ónodon még kerítést is másztunk, hogy a helyi iskola emlékparkjába bejuthassunk – sorjáztak az emlékek.

Annak ellenére, hogy 1715 után, amikor Rákóczit törvénybe iktatva hazaárulónak kiáltották ki, a nevét se lehetett kimondani, hatalmas kultusz épült alakja köré. A nép ajkán mindig is élt, de a labanc tiltás után Petőfi Sándor merte először a szent neve kimondani, és versébe emelni 1848 áprilisában: „Hazánk szentje (…), sötét éjben fényes csillagunk…”. A kiegyezés után vált ismét életútja kutathatóvá, Thaly Kálmán és társai jártak is török földön, és amikor I. Ferenc József császár és magyar király a gyalázatos törvényt visszavonta, akkor kapott újabb lendületet a kultusz.

– A fejeledelem szülőhelyén, Borsiban leplezték le az első emlékjelet 1892-ben, 1907-ben pedig Zólyomban szobrot emeltek neki. Ennek a szobornak a sorsa párhuzamot mutat Rákócziéval. Leleplezése után 13 évvel ledöntötték, szerencsére csak a kócsagtoll tört le a sapkáról, és veszett el. Helyére fákat ültettek, Fülekre menekítették (egy talpraesett hazafin, egy teherautó-sofőrön múlt, hogy nem olvasztották be), ott a pincében elrejtették. 

– Előbb Fülekre került, majd 1969-ben vitték Borsiba, ma is ott áll méltó helyén a várkastély előtt, kijavított kócsagtollal. Mivel a bronz értékes zsákmány, 2013-ban a szobrot ellopták és darabokra vágták. Szerencsére megkerült, így még augusztusban újra fel lehetett avatni.

– Mindent összevéve mintegy 600 olyan települést találtam, ahol a szabadságharcnak vagy Rákóczinak emléket állítottak. Fontos zarándokhely a szülőváros, illetve Kassa, ahol a dómban látható freskója egyedülállón sűríti egy képbe a fejedelem életútját. Ugyanakkor Lengyelország, Franciaország, Németország, Ausztria, Törökország is ápol emléket vezérünkről. A megyében talán Vajára és Tarpára irányul a legnagyobb figyelem, de találunk mellszobrot Berkeszen, Fényeslitkén, Tiszabecsen. 

– Fehérgyarmaton fából faragták meg alakját, dombormű található a buji iskolában, Tarpán, Mátészalkán Esze Tamásnak áll szobra, Tiszabecsen emlékoszlopot emeltek, és még hosszan sorolhatnánk. Tarpán találjuk a megye egyetlen Rákóczi-lovasszobrot, az országban sincs ilyenből sok. Beregszászon készült hasonló, bárcsak sokáig megőrizné még a kárpátaljai magyarokat! – zárta előadását a helytörténész.