Tulipánok, rozmaringok a tojásokon

Ha húsvét, akkor hímesek, ha hímesek, akkor pedig Mészáros Józsefné: a nyíregyházi alkotó számára a tojás az élet misztériumának egyik jelképe, díszítése pedig immár két évtizede része a mindennapjainak. Ám a hagyományok tisztelete, a múlt értékeinek megőrzése és átadása ennél jóval régebbre nyúlik vissza az életében.

Rögtön ráállt a keze

– Fényeslitkén nőttem fel, és amikor gyerek voltam, azon a környéken berzseléssel díszítették a tojásokat – én is ezt lestem el az anyai nagymamámtól. Nyolc éves voltam, amikor kipróbáltam, és rögtön ráállt a kezem, így akkor készült el életem első díszített tojása, amit azóta több mint húszezer követett – mondta lapunknak Mészáros Józsefné, akit az is megerősített abban, hogy új módszereket kell alkalmaznia, amikor a hímesként megfestett főtt tojások szétrobbantak a házukban.

– Emlékszem, olyan büdös volt, hogy édesanyám egy hónapig szellőztetett, én pedig elhatároztam: az én hímeseim soha nem fognak így járni. Ám hosszú ideig nem foglalkoztam ezzel: férjhez mentem, neveltük a gyerekeinket, de amikor Nyíregyházára költöztünk, bántott, hogy senki sem fest tojásokat, ezért 1989-90-ben

 nekiláttam.

Több mint egy hobbi

– A díszítése számomra jóval több, mint hobbi vagy időtöltés: ez egy több mint négyezer éves hagyomány. Ez a termékenység szimbóluma, motívumai az életünk minden területét felölelik. Nagyon elterjedt a tulipán és a rozmaring, amelyek, attól függően, hogy nyitott vagy zárt állapotban vannak, mást és mást jelentenek. A tojás a születéstől a feltámadásig kísér bennünket: amikor megszülettem, a nagymamám tiszta tojást tett a fürdővizembe, hogy egészséges legyek, amikor pedig férjhez mentem, a lepedőm alá került tojás. A jelentőségével és a vallási hagyományokban betöltött szerepével mindig is tisztában voltam, a díszítési technikákkal azonban nem, ezért autodidakta módon tanulni kezdtem.

– Vettem a piacon egy kosár tojást, de a kofák nem örültek, mert mindegyiket megkocogtattam – csak azt lehet ugyanis szépen megfesteni, aminek jó a héja, ezt pedig onnan lehet tudni, hogy kocogtatáskor mély a hangja. Ezzel a kosárnyi tojással elmentem a múzeumfaluba és azt mondtam: szeretnék megtanulni írókázni.

– Elkezdtem ismerkedni az eszközzel, a forró viasszal, mire a néprajzos munkatárs azt mondta, a berzselést is megtanulhatnám. Mondtam, hogy azt már tudom, és készítettem is néhányat – ekkor szóltak Nagyné Bősze Katalinnak, aki akkor a skanzen igazgatóhelyettese volt és aki rácsodálkozott a munkáimra – ezzel kezdődött el az együttműködésünk. Ennek már húsz éve, én pedig azóta minden esztendőben legalább 1000-1200 tojást díszítek. De nemcsak ebben lelem örömömet: szívesen adom át a tudásomat akár a múzeumfaluban, akár azokban az egyesületekben, ahová rendszeresen járok – mondta Mészáros Józsefné, akitől azt is megtudtuk, hogy a motívumoktól és a színezéstől függően több napig tart, amíg egy hímes elkészül, hiszen legalább egy éjszakát állnak a festékben, majd két napig száradnak.

Évezredes hagyomány

– Nincs két egyforma, mert mindig lehet újabb és újabb mintákat kitalálni, engem pedig boldoggá tesz a tudat, hogy sokaknak szerzek velük örömet. Készítettem már Orbán Viktornak, Böjte Csabának és Habsburg Györgynek is, az egyik kommentelő pedig azt írta a hímeseim fotója alá, hogy azok Isten országát hirdetik – ennél szebben aligha lehet megfogalmazni, mit is jelentenek az életünkben. Senki sem tudja, mi miatt maradhatott fenn a tojásfestés hagyománya évezredeken át, de én a kötelességemnek érzem, hogy továbbadjam múltunk ezen értékét – mesélte Mészáros Józsefné, aki már nagyon készül a húsvétra: ötven-hatvan tojásból készít sárgatúrót a sonka, a főtt tojás és a kalács mellé.

Nagypénteken a tokaji bormúzeumban várja az érdeklődőket, a hímeseit vasárnap a Sóstói Múzeumfalu látogatói is megcsodálhatják, hétfőn pedig várja a locsolókat, akik a versért és a locsolásért természetesen saját kezűleg készített hímest kapnak. 

SZA