A karnagy volt a kotlós, a diákok a kiskacsák

Mozgalmasra sikeredett a nyár a Cantemus Gyermekkórus tagjai számára, hiszen júniusban az évadzáró hangversenyre készültek, utána pedig a spanyolországi vendégszereplésre próbáltak szorgalmasan és lelkesen Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével. A fiatalok és vezetőjük Barcelonában egy mesterkurzuson vettek részt július elején. 
Több évtizedes kapcsolat 
– A spanyolországi kapcsolat több évtizedre nyúlik vissza. Barcelona mellett található Sant Cugat városa, ahol egy nagyon ambiciózus és kiváló karvezető hölgy, Elisenda Carrasco dolgozik, s az iskolája igazgatójával vagy húsz évvel ezelőtt ellátogatott hozzánk egy Cantemus nemzetközi fesztiválra. Körülnéztek, tapasztalatokat szereztek, nagyon felvillanyozta őket mindaz, amit itt láttak. A következő fesztiválra már énekkarral együtt jelentkeztek be. Azt követően folyamatosan hívtak bennünket Sant Cugatba, hogy az ottani gyermekkórussal próbáljon a nyíregyházi énekkar, s várták a közös munka eredményét. A következő fesztiválon már az általam betanított művet énekelték, s kiemelkedő díjat nyertek, nagyon boldogok voltak. Attól kezdve a kapcsolat tulajdonképpen állandóvá vált – elevenítette fel az előzményeket a nyíregyházi gyermekkórus vezetője. 
– Az évek múlásával Barcelonában is rendeztek mesterkurzust és kórusfesztivált, ahová bennünket is meghívtak, de a koronavírus-járvány közbeszólt; de az idén már meg tudták rendezni fesztiváli jelleggel, hiszen rajtunk kívül volt vendég énekkar Szlovákiából és Ausztráliából is. 
Megdöbbentő felvételek 
– Esténként hangversenyek is voltak, a hangfelvételt mi is megkaptuk. A felvételt visszahallgatva engem nagyon megdöbbentett, hogy a Cantemus Gyermekkórus milyen magas színvonalon énekelt egy olyan koncerten, amely előtt öt napon keresztül nem tudott próbálni. Több napon át utaztunk, amikor pedig megérkeztünk Spanyolországba, a próba helyett elvittem őket fürödni, mert úgy láttam, a felkínálkozó lehetőséget nem lehet kihagyni, mert láttam egy pici rést a programok között. Ezek után adtuk a koncertet. Nehezen tudom megfogalmazni, honnan a figyelem, a lelkesedés, az akarat, a precizitás, a pontosság, de úgy tűnik, az a két év, amit adtam magamnak, hogy a vírusjárvány után vissza tudjunk rázódni, minden szempontból sikeres lett. 
Lelkesen, állva tapsoltak 
A műhelyfoglalkozások mellett önálló koncerteket is adott a Cantemus Gyermekkórus. Hány fellépés várt a fiatalokra, milyen műveket hallhatott a spanyol közönség? – kérdeztük Szabó Dénestől. 
– Amikor elindultunk Nyíregyházáról, akkor még úgy volt, két önálló koncertet kell adnunk. Lehet, hogy ebből is adódott az a könnyelműség, hogy egy kicsit lazábbra vettem az utolsó napokban a felkészülést. Volt lelkiismeret-furdalásom, de a megérkezésünk másnapján adott magas színvonalú koncertnek köszönhetően – amit már említettem – minden felelőtlenségemet elfelejtettem. 
– A barcelonai fellépés után Sant Cugat hatalmas román kori monostorában adtunk önállóan egy közel hetvenperces hangversenyt. Bár már többször is szerepeltünk ott, a monostor apátja a végén azt mondta, ő még ilyen koncertet nem hallott. Lelkes volt a közönség, most is felállva tapsoltak a végén. A koncertjeinken mindig ügyelek arra, hogy a magyar zeneszerzők méltán részesei legyenek a programnak. A monostorban elsősorban Kodály Zoltán műveit énekeltük, ugyanakkor igyekszünk sokszínűvé tenni a repertoárt. Bár az első koncertünk is templomban volt, ott énekeltünk Bartók-művet is, valamint egy filmzenei összeállítást. A koncertek sora azonban nem ért véget, ugyanis Elisenda Carrasco segítségével ellátogathattunk a montserrati bencés kolostorba is, ahol szintén énekelhettünk. Minden szempontból különleges, homokkősziklák között, szinte megközelíthetetlen helyen van ez az apátság. 
Indulni kellett volna tovább 
Különleges helyszínt jelentett Barcelona világhírű temploma, a Sagrada Família is, ahol szintén felcsendült a Cantemus Gyermekkórus éneke. 
– Az elmúlt évtizedben a félkész templomban már énekeltünk. Nem volt olyan nagy élmény, hiszen pozdorjalapok vettek körbe bennünket, a templomban nem is igen lehetett gyönyörködni, meg az akusztika sem volt a megfelelő. Talán háromszor már az altemplomban is énekeltünk, ami régóta készen van. A feltemplomban, az igazi katedrálisban még nem énekeltünk egyszer sem, Elisenda Carrasco most ezt is megszervezte nekünk, egy szertartás keretében többször is énekeltünk. 
– Utunk során eljuthattunk a Pont du Gard-hoz, a híres római kori vízvezetékhez. Én az órámat néztem, mert indulni kellett volna tovább, a lányok azonban fürödni akartak. Topogtam a parton, mint egy kotlós, ami kacsákat nevel, ahelyett, hogy én is beugrottam volna a vízbe a diákok után. Máig bánom, hogy nem tettem – tette hozzá a karnagy.