Láttyátuk feleim szümtükhel

Kisdiákként a Halotti beszéd a mai fülnek furcsán hangzó szavai valahogy alig érthető mivoltuk miatt hamarabb megmaradtak a memóriámban, mint bizonyos „kívülről” megtanulandó versek. Furcsán hangzanak, mint visszhang a sötét barlangban, de mégis elhatolnak tudatunkig. Majdnem ezredév előtti szavak. Más a hang, más a betűkép, más a… Nem, a nyelv nem más, magyar. Akkori magyar. 
Utazás az időben 
A Halotti beszéd és könyörgés a legkorábbi latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlék. Keletkezése 1192 és 1195 közöttre tehető, III. Béla uralkodásának végére, egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben található, amit valószínűleg a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Boldván, az Árpád-kori bencés monostorban írtak – írja a Wikipédia. A település közepén emelkedő gyönyörű templom melletti parkban álló fa alatt félkörívben olvasható a címben is idézett szöveg. A kódexoldalból kiemelt betűk formájukkal, a pergamen avíttságával repít vissza évszázadokkal, egyúttal hitelesíti az emlékezés élményét. A jelenkorban kőbe faragott sorok íve képzeletben meghosszabbítva találkozik az egykor itt állt kör alakú formáció, a rotunda épületének a legújabb korban feltárt alapjával. 
Maga a templom egy építész szemének éppúgy időutazás, mint az egykoron miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv a történésznek, a nyelvésznek. Az épület látogatót fogadó oldalán egymást évszázadokkal követő „divatú” formák, gótikus, barokk ívek boltozzák az ajtót, az ablakokat. A túlsó oldal „fiatalabbnak” tűnő téglafalazata pedig a templomot kisebb-nagyobb mértékben romboló történelmi epizódok későbbi helyrehozatalára emlékeztet. 
A Boldvai Református Egyházközség lelkipásztora, Prókai Árpád a patinás zárhoz stílusában nagyon illő kulcsával nyitja ki a templom ajtaját. Ha valamelyest csillapodott volna a múltba révedő hangulat, újraéleszti a kissé félhomályos belső teret rejtelmesen megvilágító ablak. A nyugati oldalon helyezkedik el, ott nyugszik le nemsokára a nap. 
A nagytiszteletű úr szavai gazdagon egészítik ki a frissen szerzett benyomásokat mindazon történeti, építészeti és nyelvészeti adatokkal, amelyek színesebbé és részletesebbé teszik a látogató ismereteit. Körbesétál a vendéggel, egy-egy fontosabb szegletnél megáll, végül a nemzeti színű zászlóval díszített szószék alatt fejezi be a vezetést. Közben ráirányítja a figyelmet azokra az épületrészekre, amelyeket fotózásra érdemesnek tart, végül egy ismertetőt ad át, amelyből szavait később felidézhetjük. 
Rejtett lépcsősor 
A bejárat mellett jobbra szűk lépcsőn lépegethetünk a magasba. Ez a szokatlan építészeti megoldás – amellett, hogy erős védelmet adott – a korábban a két torony közötti, a szentély fölötti kegyúri karzatra vezetett. A kétszeres szélességű főhajó szentélyben, félköríves apszisban végződik, amit úgynevezett lizénák tagolnak (azaz a falsíktól csak igen kevésbé előreugró, többnyire fejezet vagy lábazat nélküli falpillérek – ad szakmai útmutatást az ismertető). A rejtett lépcsősorból kiemelkedő boltív alatti karzat köveire igen sokan lekönyökölhettek az idők során. Innen igazi panorámakilátás nyílik a templom méretéhez képest hatalmas belső térre. Széttekintve, a főhajót meglepően magasnak érezhetjük. A falkoronát megközelítőleg az eredeti magasságúra állították vissza a restaurálások során. A szemközti oldalon is volt lépcső, azonban az nem maradt meg. 
Az egyik északi pillérnél található az 1791-ben készült szószék. A félköríves záródású egykori oltár helyének a református szertartásban nincs semmi olyan kiemelt szerepe, mint ami a katolikus liturgiában szokásos. Mégis magához hívja a látogatót, hiszen benne a Kr. e. kb. 3000 körül itt, a mocsaras vidékből kiemelkedő helyen élő, a bükki kultúrához tartozó nép feltárt lakóházai cölöplyukrendszerének maradványai találhatóak. 
Míves faragások 
Visszatérve a „földszintre”, és felnézve a mennyezetre magával ragad az érzés: milyen magas… Hosszú és keskeny ablakokon keresztül szűrődik be a fény, míves faragásokkal díszített szentségtartó vonzza a tekintetet. 
A boldvai református templom az épületen kívül is „fogva tartja” a történelmi múltunk iránt érdeklődő látogatóját. Kezemben tartva az idegent informáló kis brosúrát, a bevezetőben említett kőbe vésett ősszöveg mellett végigsétálok az egymásba olvadó alapkő köríveken. 
Valter Ilona régész a templomtól néhány méterre, délre megtalálta és feltárta annak a 12 méter átmérőjű, kör alaprajzú kápolnának az alapfalait, amely a bencés templommal egy időben, 1175 és 1180 között épülhetett – olvasom. Ő volt az, akinek a munkája nyomán kirajzolódott a Szent János-templom román kori alaprajza, rekonstruálhatóvá lett építésének története. 
A magas téglafalak tövében a napnyugati oldalra vezethet a séta. A tágas térben a kör alakú kápolna alapfalainak mintájára kirajzolódik előttünk a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt bencés monostor. A monostor, ahol a míves betűket megrajzolta egy kéz, melynek tulajdonosa bizony már igen rég „por ës homou”. A romok széléről szelíd lejtő vezeti a tekintetet a Bódva folyóhoz, a lassan lépegető régmúlt történetek velünk élő tanújához.    Ésik Sándor