A bolygó tűrőképessége elérte a határát

A természetnek része és nem urai vagyunk – ez a madáchi gondolat az egyik mottója dr. Kiss Ferencnek, a Nyíregyházi Egyetem Környezettudományi Intézet Környezettan Intézeti Tanszék tanszékvezető főiskolai tanárának, aki augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át. Podcastbeszélgetésünkben azt mondta, nem számított az elismerésre, de nagy megtiszteltetésnek tartja, és mivel hamarosan nyugdíjba megy, a lovagkeresztet a pályája lezárásának tekinti. Mint mondta, annak örül igazán, hogy a díjat azokért a tevékenységekért ítélték neki oda, amelyek a legfontosabbak a számára: ezek a tudomány, az oktatás, a természetvédelem, a fenntarthatóság és a személetformálás. 

Fontos a matematika 

– A mentorom, példaképem s jó barátom dr. Balogh Árpád, akivel ha elkapott bennünket az ihlet, éjszakába nyúlóan beszélgettünk a tudományról – előfordult például, hogy amikor egy kutatáshoz algákat neveltünk, az egész éjszakát az algalaborban töltöttem, és néztem, hogyan viselkednek. Az ilyen helyzetekben a munka a fontos, s nem jut eszébe az embernek, hogy kap-e ezért pénzt, rangot vagy díjat, de ezek engem akkor sem motiváltak, amikor Kaliforniában, Nancyban vagy Angliában tanítottam – mondta dr. Kiss Ferenc, aki az első diplomáját matematikából és kémiából szerezte. Ez előbbi tudományt azért szereti, mert olyan nyelv, amivel mindent le lehet írni az univerzum alapvető törvényszerűségeitől a mesterséges intelligenciáig.

 
Elvarázsolta a lexikon 

Gyerekként Rakamazon élt, ahol körbevette a természet: a holtágak, a Tokaji-hegy, a Tisza, a Bodrog. Amikor már tudta a csónakot egyedül hajtani, gyakran kelt fel hajnali fél négykor, hogy lássa a napfelkeltét, s figyelje az ébredező természetet. Tizenöt éves volt, amikor Kazincbarcikán, ahol vegyipari iskolába járt, bement egy könyvesboltba, és meglátta a Természettudományi Kislexikont, ami elvarázsolta. Már akkor azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne olyan felnőtté válni, aki tudománnyal foglalkozik, és aki úgy tudja átadni az ismereteit, hogy az emberek abból megértik a világ működését. Szerencsés, hiszen megvalósította a gyerekkori álmát – vetettem fel, mire azt válaszolta: valóban, de ő egy élet alatt kettőt is letudott. Nagyon sokat dolgozott, és sokszor kellett azt mondania a gyerekeinek, hogy nem ér rá – az unokáinak már nem szeretné ezt mondani. 

Természet nélkül semmi sincs 

Nagyon sok előadást tartott óvodásoknak, iskolásoknak, egyetemistáknak, és mint fogalmazott, motiválni szerette volna a hallgatóságot, és formálni a szemléletüket. 

– Általános képet szerettem volna adni a világról, és elérni, hogy minden egyes pillanatban gondoljanak arra: természet nélkül semmi sincs. Ha ezt tudjuk, mindegy, hogy a negyedik emeleten élünk, vagy egy dzsungel közepén: átérezzük annak a felelősségét, hogy a döntéseinkkel befolyásoljuk a környezetünket. Büszke vagyok arra, hogy a környezet és ember című tantárgy a Nyíregyházi Egyetemen mindenkinek kötelező, mert így félévente több száz embernek mesélhetek arról, milyen állapotban van a bolygónk. A hallgatókat arra szoktam kérni, hogy mondjanak olyan feltételeket, amelyek nélkül nem lehet diplomájuk. Felsorolják a szigorlatok teljesítését vagy korábban például a nyelvvizsgát, és mindig azt mondom: ezektől van fontosabb, de nem értik. És amikor azt kérdezem, ha elfogy az oxigén, vajon lesz-e diplomátok, nevetnek: hát hogy lenne? Mindig arra törekedtem, hogy az előadásaimmal elindítsam a hallgatóságomat egy olyan úton, amelynek a végén belső késztetéssé válik, hogy figyeljenek a környezetükre – mondta dr. Kiss Ferenc, aki úgy véli: az elmúlt időszakban a természeti környezet állapota sokat romlott, a szemléletünkben érzékelhető egy lassú változás. 

Az utolsó csepp 

– Miközben a tudomány és a technika fejlődött, az emberiség be akarta bizonyítani, hogy minden körülmény között képes a túlélésre, ám ez a környezet rombolásával járt. Nem vettük észre, hogy ha nincs természet, túlélni sem tudunk. A bolygó tűrőképessége elért a határig, de azt megmondani, hogy az a bizonyos utolsó csepp mikor csöppen bele a pohárba, holnap vagy egy hónap múlva, azt nagyon nehéz – tette hozzá. 
A beszélgetésen szó esett gyönyörű tájakról – dr. Kiss Ferenc szerint a szépség nem az embertől függetlenül létező igazság: bennünk jön létre. Hisz abban, hogy meg lehet tanítani az embereknek, miként lássák szépnek a világot, és úgy véli, a természettudomány és a művészet közel áll egymáshoz. Beszélgettünk még a világban pusztító erdőtüzekről, a szibériai emberekről és arról is, mi történik akkor, ha elolvad a jég az Északi-sarkon. 
A beszélgetést itt meghallgathatja.