Pásztorlány vagy vízhordó?

Egy 1861-ben elbontott szárazmalom helyén alakították ki Nyíregyházán a mai Kálvin – 1890 és 1910 között Egyház – teret. Itt találkoztak múlt pénteken, akik csatlakozni kívántak a 100 Éves Patika helytörténeti előadással egybekötött mozgásprogramjához, melynek a nyári szünet után szintén becsengettek, méghozzá a hatodik osztályba. Ahogy 2018-ban az első, úgy a mostani sétát is Ilyés Gábor helytörténész vezette, a csodás őszi délutánt pedig sokan kihasználták, több mint ötvenen hallgattuk a millenniumi emlékoszlop mellett a Kálvin tér, valamint épületei és emlékjeleinek történetét.

Hatalmas borospince

Elsőként a Klár Lajos által épített, Pavlovits Károly tervei alapján 1905-ben emelt házról hallhattunk érdekességeket. Az egykori családi otthont később vendéglátásra rendezték be, pincéjében egy időben az ifitanya is helyet kapott. Mellette található Barzó Mihály családi háza, melynek Kálvin téri homlokzatát az egykori építőmester és téglagyáros, valamint Endre nevű fia emléktáblája díszíti.

Egykor a Bercsényi utcán állt a „vasalóház” és a Széchenyi szálló, melyek ma már csak az emlékezetünkben léteznek, de szóba került természetesen az 1912-ben Bernthaller Adolf fővárosi műépítész tervei alapján és Pisszer János helyi építőmester kivitelezésében emelt postapalota is. Ezután a tér egyetlen szobra, Kocsis András 1941-ben készített Pásztorlánya került a középpontba. Az alkotás egyik alternatív neve is elhangzott: a vízhordó nő. Ez az érdekes tévedés abból fakad, hogy a Nyírségvíz logójának tervezője ezt a szobrot vette alapul, annyi változtatással, hogy a pásztorbot mindkét végére egy-egy vödröt helyezett.

A tér kiemelt helyén található obeliszket 1896 májusában állították. Avatási ünnepségén Bencs László polgármester úgy fogalmazott: „ezen emlékoszlopot Nyíregyháza város oly féltő gonddal fogja oltalmazni, mint szerető anya féltett kincsét, gyermekét, s kívánja, hogy Nyíregyháza város addig éljen, amíg ezen hazafias emléket becsben tartani és gondozni fogja”.

A térről átsétáltunk a 14-es számú épület elé, amelyet Liptay Jenő építtetett Szuchy József tervei alapján 1911-ben. A ház előtt felidéztük a tizenhárom évesen árvaságra jutott Liptay életét, aki elismert gazdasági tudósító és közgazdasági szakíró lett. Jövedelmezővé tette birtokait, különösen a szőlőtermesztésben járt élen. A Kálvin téri épületnek hatalmas borospincéje volt, amit az egyik sétatag is megerősített, mert járt benne. Sok adományt tett Liptay, különösen a katolikus egyháznak. Örömteli, hogy egykori családi háza még mindig áll és falán 2013 óta emléktábla is őrzi és hirdeti nevét.

Kettős évforduló

Sétánk utolsó állomása a református templomba volt, amely ebben az évben kettős jubileumát ülte: 150 éve tették le az alapkövét és 140 esztendeje szentelték fel – Ilyés Gábor mindkét esemény mozzanatait felidézte. Külön megemlékezett a templomépítő Lukács Ödönről, aki 1870-től haláláig volt a gyülekezet lelkipásztora. Az előcsarnokban egy emléktáblán olvashatjuk a nevét, úgy is, mint a város első történetírójáét. Sokakat lenyűgözött a templom, s volt, aki őszintén bevallotta, hogy most járt először benne.

A látogatás után néhány percre a kazettás terembe is beléphettünk, amelynek díszítése Petkes József munkáját dicsére. A gyülekezeti terem mellett felfedezhettük a legutóbbi felújítás során leszedett toronygombokat, valamint azt a vörös burkolatkiemelést, amely a régi templom alaprajzát hivatott megörökíteni. A séta egyik résztvevője megjegyezte: az egyik toronygombon mintha golyó ütött volna lyukat...