Svájcban oszlatta a ködöt a Petőfi-rejtélyről

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerés friss birtokosaként utazott a helvétekhez Dalmay Árpád nyugalmazott középiskolai tanár, újságíró, műfordító, a Rákóczi Szövetség nyíregyházi szervezetének és a Beregszászért Alapítvány Kuratóriumának elnöke.  

– Az egyik lányunk ott él, kapcsolatban van az 1957-ben alakult Zürichi Magyar Egyesülettel és a Svájci MagyarHáz Alapítvánnyal. Az unokáink is jártak, járnak a zürichi magyar iskolába szombatonként. A 14. Svájci Magyarház Napra hívtak meg. Ez egy évente megrendezett szép magyar ünnep Zürichben – reagált Dalmay Árpád a meghívás apropóját firtató kérdésre.

Szennyessy László elnök magyar és német nyelvű ünnepélyes megnyitója után helyi vezetők, képviselők köszöntötték a résztvevőket, majd Nógrádi–Barkaszi Zsófia berni nagyköveti helyettes, első beosztott mondott üdvözlő beszédet. A több mint 35 éve működő Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits-kórus lélekemelő fellépése megadta az alaphangot a rangos rendezvényhez. Elsőként Vukics Ferenc alezredes, a Nemzetvédelmi Szabadegyetem Alapítvány alapítója a nemzeti összetartozás fontosságáról beszélt magyar történelmi példák alapján, röviden kitért az ukrajnai háborúra is, hiszen itt csak a nyugati narratívákat ismerik. Őt követte Szabó László, az Erdélyi Magyar Unitárius Egyház püspöki hivatalának vezetője, aki az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetéről tartott előadást (elszomorító) statisztikai adatok alapján.

– Utánuk én következtem, beszéltem a Petőfi Sándor szibériai élete ellen és mellett szóló érvekről (ez utóbbiak vannak többségben), Alekszej Tyivanyenko orosz történész általam lefordított könyvéről és a Petőfinek tulajdonított szibériai orosz nyelvű, ugyancsak általam magyarra fordított és a költő ismert verseinek összehasonlításáról írt esszém alapján. Az előadások közben és után a SPASZ színházi társulat gyerekműsorral és felnőtteknek szóló műsorral szórakoztatta a közönséget, az Óperenciás Néptáncegyüttes népzenei és néptáncbemutatót, táncházat tartott kicsiknek és nagyoknak. Sikert aratott a magyarországi vendégek baranta harcművészeti bemutatója is. Az udvaron közben főtt a töltött és székely káposzta, sült a kürtőskalács, válogathattak a vendégek két cukrászda finomságaiból is.

– Úgy érzem, hogy sikeres volt az előadásom, sok újat tudtam mondani a közönségnek. Ők csak a hivatalos álláspontot ismerik Petőfi Sándor haláláról, s most egy másfajta megközelítést hallhattak. Később többen odajöttek hozzám, gratuláltak (elsőként éppen Vukics Ferenc), érdeklődtek. A visszhang még nem jutott el hozzám, de mivel fényképek készültek, feltételezem, hogy a helyi sajtó (akár a magyar nyelvű internetes média is) foglalkozott az egész rendezvénnyel. Az előadásom után egy középkorú úr azt mondta: korábban nem hitte el, hogy Petőfi nem esett el a segesvári csatában, de most már meggyőződése, hogy száműzetésben élt még hét évet – fejtegette Dalmay Árpád, aki arról is beszélt, hogy mennyire győzte meg a svájci hallgatóságát Petőfi szibériai életének teóriája.

Nem az én tisztem megítélni, hogy mindez legenda-e, vagy valóság, de hajlok az utóbbi felé. Korábban, amikor még Kárpátalján éltem, nem hittem a költő szibériai életében, elsősorban közkedvelt egyetemi tanárunk, Váradi-Sternberg János azt elutasító véleménye miatt. Vártam, hogy majd kiderül az igazság. Aztán már itt, Nyíregyházán 2016-ben megkértek Alekszej Tyivanyenko orosz történész A szibériai „titkos fogoly”. Petőfi Sándor Barguzinban, majd később Külföldiek deportálása Szibériába a XIX. században című könyveinek a lefordítására. A szerző és a Petőfi nyughelyének tulajdonított barguzini sír 1989. július 17-i feltárását végző dr. Kiszely István világhírű antropológus bizonyítékai szöget ütöttek a fejembe. A könyveknek nemcsak a prózai részét fordítottam le, de a különböző múlt századi néprajzi könyvekből, kalendáriumokba, papírlapokra oroszul kézzel írva előkerült, szájhagyomány alapján lejegyzett, Petőfinek tulajdonított versek magyarra fordítása is rám várt. Elolvastam néhai Szuromi Lajos, a verstan legismertebb hazai tanára megállapítását két orosz nyelvű versről, illetve arról, hogy ezek

szerzői minden bizonnyal a mi költőnk volt, hisz szerinte „Petőfi személyes lírai mélysége tárul elénk belőlük”. Ekkor ismertem meg Kéri Edit amatőr történész, Petőfi-kutató és Kún Ferenc debreceni irodalomtörténész véleményét is a versekről. Keresni kezdtem, hogy vannak-e hasonló ismert versei is a költőnek. Legnagyobb meglepetésemre két azonosságot is találtam: Az én lelkem című szibériai vers utolsó sora a fordításomban így hangzik: „Higgy, remélj, szeress, várj, bizakodj!” (az orosz nyersfordítás: „Szeress és higgy, bizakodj, várj”). Na már most Petőfi feleségéhez Marosvásárhelyről 1849. július 22-én írt utolsó előtti levelének zárósorai: „Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehet. Higgy, remélj, szeress!”. Véletlen, hogy egy szibériai orosz vers így végződjék? Ki tudhatott még itthon is e levélről, hisz az csak Szendrey Júlia 1868-ban bekövetkezett halála után vált nyilvánossá? Később kiderült, hogy erre mások is felfigyeltek már. A másik azonosság viszont (tudomásom szerint) az én felfedezésem. A Júliának című vers (már a cím is árulkodó) fordításomban e sorokkal kezdődik: „Zúg és süvölt az őszi szélvihar már, / Zörög az ágakon sok halott levél, / mint rab kezén csörögnek a bilincsek / Úgy viszi messze szavaimat a szél:”. Csak jóval később találtam rá Petőfi Erdélyben című, 1846. október 26-án Koltón írt versére, amelyet korábban nem ismertem, nem befolyásolhatta a fordításomat. Így kezdődik: „Barangol és zúg, zúg az őszi szél, / Csörögnek a fák száraz lombjai, / Mint rab kezén a megrázott bilincs. / Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én! / Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak...”. A szibériai vers két másik sora így hangzik: „Vérző szívem sebével menekültem, / Feláldoztalak a szabadságomért.” Mit ír a költő Szabadság, szerelem! című ismert versében? „Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.” Kéri Edit állapította meg, hogy az Álmok (én Álmaimnak fordítottam) című vers ritmikailag és témáját tekintve is egybecseng a Véres napokról álmodom című verssel, a Szomorú volt az életem (nálam Be szomorú az életem...) pedig az Utósó ember című Petőfi-versre emlékeztet. Na meg az egyik szibériai vers címe Erdély, Erdély, egy másiké Buda és Pesta, egy harmadik, rövid versé pedig Juliskára gondolok. Ezt talán érdemes lenne közölni a fordításomban: „Juliskára gondolok, érzem / Tüze melegét. / Boldoggá tesz, hogyha látom / Gyönyörű szemét. / Két csillagnak ragyogása, / Mennyei fény villanása.” Petőfit elbűvölte a női szemek szépsége, erről több versében is ír. Hogy a szibériai „változat” igaz-e, azt DNS- és archeogenetikai vizsgálattal, arcrekonstrukcióval könnyen el lehetne dönteni, hiszen ma már Árpád-házi királyaink és Mátyás király csontmaradványainak keresésével is foglalkoznak, egyiptomi múmiák arcvonásait tudják megjeleníteni az izmok koponyacsontra „építésével”. Csupán az illetékesek akarata kell hozzá. A bicentenárium erre jó alkalom lehetne. A barguzini csontmaradványokat egy ausztriai kolostorban őrzik mindaddig, amíg itthon lehetőség nem lesz az azonosításra.

Dalmay Árpádnak sok ideje nem volt szabadidős programokra, egyébként sem először járt ott.

– Korábbi látogatásaim legnagyobb élménye a Hun-völgybe tett kirándulás volt. Most Zürichen kívül Bernben jártam, majd Luzernben a lányunk cukrászdájában tartottam két előadást, pontosabban beszélgetést kisebb közönség előtt. Az egyik éjszakába nyúló, háromórás beszélgetés volt. A lányunk fejébe vette, hogy a magyarországi irodalmi kávéházak mintájára irodalmi cukrászdát teremt, ennek volt a két este a premierje. Rendkívül érdekes emberekkel ismerkedtem meg, köztük egy volt nyíregyházi házaspárral. Mint kiderült, a hölgy édesapja néhai barátom volt. Egy másik házaspárnak kárpátaljai kapcsolatai vannak, felidéztük a közös ismerősöket, barátokat, köztük a Nyírmadán élő és a Kelet–Magyarországban gyakran publikáló, vármegyénkben jól ismert, Técsőről elszármazott dr. Szöllősy Tibor nyugalmazott ideggyógyász főorvost, aki Zürichben korábban előadást tartott csernobili élményeiről és az erről szóló A kígyó önmagába mar című könyvéről.