2023.10.15. 20:00
Felébredtek a tyukodi mesék
Tizenhat mesemondó meséit olvashatjuk, valamint hallgathatjuk.
Két kötetben jelentek meg a mesék, az eredeti felvételekről pedig CD is készült
Forrás: neprajz.hu
Ha nem is száz évig, mint Csipkerózsika, de közel hetven éven keresztül szintén mély álomba szenderedtek a tyukodi mesék. Közel hét évtized kellett kellett ahhoz, hogy az álomból valóság legyen, hogy az 1950-es években Tyukodon magnetofonra mondott mesék 2023-ban könyv formájában is megjelenjenek. Minderről bővebben is hallhattak részleteket azok az érdeklődők, akik a napokban részt vettek Nyíregyházán a II. Őszi Meseegyetem rendezvényén.
Köztünk él az egyik mesegyűjtő
Tompos Krisztina doktorandusz (ELTE BTK Néprajzi Intézet) Tyukodi mesék – Egy mesekötet tanulságai címmel tartott előadást.
– Az előadásomban egy mesekötetről lesz szó, illetve az abból nyerhető tanulságokról. Olyan metszéspontokat is kiemelek majd, amik érdekes információkkal szolgálhatnak napjainkban is. Itt látható az asztalon a Tyukodi népmesék két kötete. S ha a már a korábbi előadásokban szó volt a múlt és a jelen tapasztalatairól, talán a mi esetünkben is ötvöződik a múlt és a jelen, hiszen most egy 2023-ban megjelent anyagról van szó DVD-melléklettel, vagyis hangzó anyag is van mellette. Ezek a meséket 1955 és 1961 között gyűjtötték össze a néprajzos kollégák. Nemcsak mesékről van szó, hanem mesélő könyvről is, hiszen hét évtized történetét mondják el ezek a kötetek. Az első kötet 380 oldal, a második kötet 375 oldal, 116 meseszövegről van szó tizenhat mesélőtől, valamint több dalszöveget is megjelentettünk. Kilencvenhat mese eredetiben is meghallgatható a lemezről. Továbbá több tanulmány, képmelléklet, irodalmi jegyzék, szómagyarázat egészíti ki a kötetet – mutatta be a kiadványt a néprajzkutató.
– Két nevet mindenképpen meg kell említenem: Andrásfalvy Bertalanét és Kovács Ágnesét. Ők azok a néprajzkutatók, akik ezeket a meséket összegyűjtötték. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy Andrásfalvy Bertalan még ma is élő kutató. Ez az egyik különlegessége is a kötetnek, hogy bár évtizedekkel ezelőtt keletkezett anyagról van szó, és emiatt mondhatni, a néprajztudománynak az 1950-es évekbeli történetét gazdagítja, a mesekutatás akkori szakirodalmához, korpuszához járul hozzá, ugyanakkor az eltelt évtizedek fényében tekinthetünk ezekre a szövegekre. Ismerve a gyűjtés körülményeit, egy ma is élő kutatónak az emlékeit, tapasztalatait, ismereteit is megismerhetjük. Ez szerintem egy valóban kivételes helyzet – hangsúlyozta a kiadvány szerkesztője.
A mesemondás élő gyakorlata
– Amikor olvassuk ezeket a meséket, fontos ismerni a történelmi környezetet, az ideológiai hátteret, hiszen szerepet játszhatnak abban, hogy milyenek is lettek ezek a mesék. A konferencián szó volt már mesemondó egyéniségekről. Az 1940-1950-es években fontos irányelv volt, hogy kiemeltek a közösségekből olyan alkotó személyiségeket, egyéniségeket, akik bő repertoárral rendelkeztek, ez ugyanakkor egy kicsit szűk látókörűséget is eredményezett, hiszen magára a közösségre talán nem vetődött elegendő fény.
– Szerencsére Tyukodon ezzel a problémával nem kellett számolni, hiszen tizenhat mesemondó meséit olvashatjuk. A néprajzkutatók nagy örömére a faluban a mese közösségi használatával, a mesemondás élő gyakorlatával találkozhattak. Úgy gyűjthettek meséket 1955-ben, hogy még voltak olyan közösségi alkalmak, olyan rendezvények, amelyeken főszerepet játszott a mesemondás, így a mesét társadalmi funkciójában gyűjthették össze. Lejegyezhették a mesemondók és a közönség kapcsolatát, vannak például közbeszólások, s a hangfelvételek ezeket rögzítették. Nagy érték ez napjainkban – tette hozzá Tompos Krisztina.
