Nemzeti kincs a zongora mellett

“Berecz Mihály nemzeti kincs, hozzáfogható tehetséget, azt hiszem nem láttam még” – nyilatkozta Vashegyi György karmester a fiatal zongoraművészről. A 26 esztendős előadóművész a napokban Nyíregyházán adott koncertet Filharmónia Magyarország szervezésében a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a karmester Kovács János volt. A fellépés után készségesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire Berecz Mihály.
Mint az előadóművész elmondta, nagyszerűen érezte magát, hiszen szép emlékeket elevenített fel a nyíregyházi vendégszereplése. Nyolc évvel ezelőtt kedves mentorával, Kocsis Zoltán karmester vezetésével ugyanezt a darabot adhatta szintén a Nemzeti Filharmónikus Zenekarral. Egészen kisfiúként is volt Nyíregyházán, amikor zongoraversenyen vettt részt.  

Nem titok, hogy Berecz Mihály édesapja Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató, így az első élményeket a gyermek számára a népzene jelentette. 

– Az ütőgardonba teljesen beleszerelmesedtem, úgy a hangjába, mint a ritmusvilágba. Édesanyám néptáncos,  smint az előbb is mondta, népdalénekes, népmesemondó, így gyakorlatilag népzenén nőttem fel. Aztán hegedültem, igaz, véletlenül kezdtem el,  mert megüresedett egy hely a zeneiskolában. Szerettem a hangszertm, de technikailag nem éreztem magam kényelmesen. A fizikai adottságok is fontosak a hangszerhez. Nekem a hosszú karjaimmal nem volt könnyű megfogni a hangszert, úgy a vonót mint a hegedűt, s ami nagyon hiányzott, az a harmónia, vagyis hogy több szólamban lehessen játszani.  A hegedűtől nem kaptam meg a harmónia élményét, ez csak zenekarban teljesedett ki. A zongorában ezt  a harmóniát megtaláltam, illetve Kocsis Zoltán Bartók-felvételeit hallgattam nagyon sokszor, s ez volt a másik inspiráció. Kilencévesen kezdtem el zongorázni, ami későnek számít manapság, hiszen a legtöbben már jóval korábban zongoráznak, Igazából nem éreztem lemaradásnak, Major Edit zongoratanár személyében olyan pedagógusra találtam, aki segített nekem egy teljesen más úton megismerkedni a hangszerrel. Nem a Zongoraiskolát, hanem Bartók művét kezdtem el rögtön tanulni, így azonnal kialakult egy olyan kapcsolatom a hangszerrel, ami sokkal természetesebb volt, mint a hegedülés.