A technika illúziója

Szegedi Attila festőművész tárlatával nyitja az új évet a Kállay Gyűjtemény. A szatmári kötődésű művész 20 alkotását láthatja csütörtöktől egészen február 29-éig a közönség. A kiállítás megnyitóján dr. Ulrich Attila alpolgármester felidézte, nem ez az első alkalom, hogy Nyíregyházán mutatkozik be az alkotó, akinek tehetségére már fiatalon felfigyeltek. Kiemelte, támogatják a kortárs művészet megjelenését, mert az alkotók, miközben saját érzésvilágukat közvetítik az emberek felém lenyomatot hagynak korunkról is. – Az elmúlt esztendőben 30 éves volt a Kállay Gyűjtemény, rekord magas látogatószámmal zárta az évet, s több vármegyei alkotó is bemutatkozott az időszaki kiállításokon – utalt az alpolgármester arra, hogy az idén a szatmári kötődésű Szegedi Attilával folytatják a sort.

Színek harmóniája, tónusok játéka

Tájképek, portrék, figurális alkotások kerültek fel a falakra. Sokat mond a művész esztétikai felfogásáról a pontos szerkesztettség, a színek harmóniája, a tónusok játéka. Szegedi Attila festményein a technika fontosabb, mint a téma.A kompozíció összhatása, a vászonra festett olajképek részletgazdagsága ott tartja az ember szemét az alkotáson, kifejti annak mondanivalóját, esztétikailag tud vele azonosulni. A tárlat anyagát Szabó Károly festőművész mutatta be, segítségével ismertük meg volt tanítványa pályafutását.

– Gyermekkorától végig kíséri az életét a rajzolás, a festés. Már az iskolában kamatoztatta tehetségét, a Mátészalkai Művelődési Központ rajzszakkörébe járt, ott sajátította el az alapokat. Sokáig kereste önmagát, saját művészetét: grafikával kezdte, majd áttért az olajra, festményein a színek lüktetőek, kifejezőek és egy nagyon érdekes világba visznek el minket. Kipróbálta magát a képzőművészet minden ágában, bejárta a lépcsőfokokat, s valójában a pasztellel való próbálkozásai során mélyült el a színek világában. Realista, rajztanári pályamunkáját is a realisztikus tájképfestészetben alkotta meg, munkáit külföldön is megcsodálhatta a közönség – hangzott el.

Próbálja őrizni a tüzet

– A realizmus az irányvonalam, mindig is ebben hittem, ebben a szellemiségben festem a képeimet. Figyelem a természetet, az utcákat, az embereket és a pillanatot, amelyben fantáziát látok, először a fényképezőgépemmel kapom el. A fénykép egyfajta nyersanyag számomra, melyet utána a saját lelkületemmel festek vászonra – mondta a festőművész, aki a mai napig tanít Nyírcsaholyban, Szamosszegen és Nagydoboson. Megkérdeztük tőle, mit gondol arról, a mai fiatalokat érdekli-e a festészet, a képzőművészet vagy elragadta őket a digitális világ? Azt válaszolta, próbálja őrizni a tüzet, mert sokukban ott szunnyad a tehetség.