Csikkből olvasva

Téved, aki azt gondolja, hogy a kulturált ember jelzője kizárólag hosszas tanulással, diplomákkal, tudományos fokozatokkal megszerezhető elismerés. Ez ettől sokkal egyszerűbb. Mindent elárul rólunk, ahogyan öltözködünk, közlekedünk, eszünk, iszunk, beszélünk vagy hallgatunk, amikor kell. Az pedig már falvak, városok népére nézve látlelet, hogy kultúra vagy törvényi szigor dönti el, mennyire képesek tisztán tartani utcáikat, tereiket, megóvni épületeiket és betartják-e az együttélés szabályait. Nagy választóvonal, hogy belülről fakadó igényességtől vezérelve, vagy csak a szigorú büntetéstől félve nem szórja el senki a gyorséttermi papírhulladékot, üdítőitalos flakont, s még egy árva cigarettacsikket sem pöcköl ki az autó ablakán. A döntés szabadsága és az erélytelen jogszabályi háttér együtt tár szomorú képet elénk, s idézi fel bennem a húszmilliós kínai fővárost, amelyből ugyan három nap alatt csak keveset sikerült bejárni, de nemhogy egy cigicsikket, egy eldobott fogpiszkálót sem láttam. Tényleg diktatúra kérdése lenne ez…? 

A vitakultúra is az önmagunkról kiállított bizonyítvány része, mely egyre élesebb jellemtükör a plurális közösségi média világában. Az ide terelt ember könnyen kiismerhető abból, hogy csak minősít és ítélkezik, vagy érvel és meggyőz. Előbbihez nem kell sok, csak szabadjára eresztett ösztön és arrogancia, utóbbihoz nem árt némi olvasottság, lexikális ismeret, tárgyi tudás és önmérséklet. Ehhez persze időt, energiát kell fordítani tanulásra, de legalábbis folyamatos tájékozódásra hiteles forrásokból, ám ezt az áldozatot mind kevesebben hozzák meg. Jól látható, kinek elegendő pár poszt elolvasása ahhoz, hogy hozzáértőnek érezze magát, és megerősítést nyerjen abból, ha a saját megosztásaira kap néhány visszajelzést, érkezzen bár mindig ugyanazoktól, ugyanabból a szűk ismerősi körből. Ebben a virtuális térben észrevétlenül beszűkülnek a kapcsolatok, vészesen apad a tájékozódás képessége, leegyszerűsödik a gondolkodás. 
A kultúrára, de az egész civilizált társadalmi közösségre a legnagyobb veszélyt a közösségi média jelenti, amelyben a Facebook csak zászlóshajó, az összes többivel együtt vezeti a rombolás útján a tömeget, amely még élvezi is ezt. Tény, nagyszerű találmányok, az informatika, a tömegkommunikációs technológia fejlődésének mérföldkövei, csak olyan ez, mint az emberi őstörténetben feltalált kés: egyszerre vált a hétköznapi élet nélkülözhetetlen eszközévé és gyilkos fegyverré. A technika uralása minden korban a kultúra része volt, de az egyes korok csak úgy élhettek túl, ha nem feledték a szellemi alapokat. Kölcsey Hymnusa is az marad, míg lesz, aki érti és érzi a magyar szót, s lelket.