Új megvilágításba került a nagybetűs szerelem fogalma

„A csillagok örökké élnek..." - énekelte Ruttkai Éva, azaz az őt megszemélyesítő Básti Andrea a Korona Szálló színháztermében. Énekeltek, táncoltak is Latinovits-Barna Lászlóval, ám a fotókat nézve szembetűnő, mennyit kivett mindkettejükből ez az előadás. Egy kedves néző tette szóvá, hogy a férfi színész valóban depressziósnak tűnt... Ha tudná, milyen vidám, kiegyensúlyozott életet élő humorista László, összegabalyodna a véleménye a látottakkal!

Éva életben marad ugyan a darabban, Zoli után hal kicsit. Andrea is csak fizikailag éli túl a mű végét, a lelke minden alkalommal odalesz! Mi, nyíregyháziak tudjuk ezt, hisz negyedszer láthattuk a Filmszakadást a város különböző kulturális intézményeiben. Minden alkalommal úgy folytak a könnyei Latinovits elsiratásakor, hogy a nézőtér beleborzongott. Ezúttal is.

Megint sikerült új megvilágításba helyezniük a nagybetűs szerelem fogalmát, s évről évre mindannyian érünk a szereplőkkel együtt, hogy egyre bölcsebben, hálásabban hallgathassuk Kardos Lászlónak, a mű szerzőjének szavait, avagy a legendás színészek levelezéséből ránk maradt mondatfoszlányokat. Tíz éve készült a mű egy felvonásban. Igen, szövegközpontú, de milyen gondolatok ezek! Jólesik ízlelni azokat!

S hogy az élmény végképp belénk ivódjon, s nem napokig, de hetekig (némelyek bevallása szerint évekig!) hordozzuk, ahhoz kellettek a földi dolgok: reflektorok tömkelege, professzionális hangtechnika, kábelek bábeli-labirintusi útvesztője, de csak így érhetett célba a mondanivaló, így azonosulhattunk a burokban élt Ruttkaival szerelme halála után. Ez az ars poeticája Szőke Jánosnak, a színdarab technikusának, aki a produkció lelke. Megfejthetetlen rejtély, milyen küldetéstudat, szent révület hozza őket a fővárosból újra és újra Szabolcsba, de tény, hogy a csillagok örökké élnek Nyíregyházán! Köszönjük nekik!

Orémusz Maja