Átölelném az egész világot

Isteni érintés és az emberek szeretete vezérelt abban, hogy verseket írjak. Ezért is méltatásom címe: Átölelném az egész világot! Álljon itt, amit Mikolai Bertics Mihály barátom írt rólam: az ő mondatait idézném, mert fontos az emberiség számára. „Ha a tudás és a művészet egyensúlya megbillen, könnyen zsákutcába juthat az egyébként rendezett lelki életünk!” Ezért kell az egyensúly! Íme egyik versem a kötetből, melynek címe Nézz rám kedvesem! „Felhőtlen, kék az ég, várlak nagyon rég. / Gyöngéden átölelnélek, mint virágot a rét. / Simítanám arcod redőit, / hogy ne lássam rajtad az elmúlás időit. / Téged már meggyötört az élet, a legnagyobb vihart is megélted. / Nézz rám kedvesem, itt vagyok már neked, / nyújtsd felém két kezed, / s ölelj át csendesen. / Nyugalom vár, de nem a végső; / hidd el, még semmi sem késő! / Nézz rám kedvesem, / itt vagyok már neked. / Most úgy ragyog a két szemed, / mert én vagyok az életed.” 
Katonáné Szászi Enikő 
 

Katonáné Szászi Enikő
Fotó: KM-archívum