Helyre tette a lelkeket

Fizikailag, mentálisan és lelkileg is megterhelő heteken vannak túl a Kisvárda Master Good futballistái, de a lényeg, hogy végül siker koronázta az erőfeszítéseiket. Pedig tényleg nem volt egyszerű menet. A szabolcsi gárda április 30-án kezdte újra a bajnokságot, hazai pályán 1–0-ra legyőzte az Újpestet, így a 26. fordulóban a hetedik helyen állt, a tisztes lemaradásban, utolsó pozícióban szerénykedő Kaposvár mellett négy csapathoz képest is megvolt a legalább egygyőzelemnyi előnye. Ekkor kevesen gondolták, hogy bajba kerülhet a Várda, de a következő három meccsen egy döntetlen volt a legjobb eredménye – 1–1 a Mezőkövesddel, valamint vereség a Fehérvártól és a Ferencvárostól –, miközben a riválisok serényen gyűjtögették a pontokat, majd a Kaposvár elleni sikert megelőzően és közvetlenül utána két nagyon fájó mérkőzést játszott a csapat, ami miatt a zárófordulóban a Diósgyőr vendégeként kellett kiharcolni a bennmaradást.

Fájt a ZTE elleni vereség

A Kisvárda előbb a közvetlen rivális Zalaegerszeg ellen kerülhetett volna megnyugtató helyzetbe, de 1–0-ra kikapott hazai pályán, majd az utolsó előtti fordulóban a Puskás Akadémia ellen már zsebben volt a bennmaradást érő három pont, ám a felcsútiak az utolsó pillanatban egyenlítettek (1–1).

– Az Újpest elleni győzelem után is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a vége, mert a folytatásban még meg kellett küzdenünk az első négy helyen álló együttessel: egymás után játszottunk a Fehérvárral, a Mezőkövesddel és a Ferencvárossal, majd a vége felé jött a Puskás Akadémia – emlékezett vissza a Kisvárda csapatkapitánya, Lucas. – Nyilván szerettük volna hamarabb lezárni a legfőbb kérdést.

– Ha választanom kellene, hogy a ZTE vagy a Puskás elleni volt-e a fájóbb mérkőzés, akkor az előbbit mondanám – ismerte el a középpályás. – Mindenki nagyon készült arra a meccsre, mert győzelem esetén sokkal könnyebb lett volna a vége. Az első félidőben jól is játszottunk, a Zalaegerszegnek helyzete sem volt, de a végét elrontottuk, ami miatt nagyon maga alatt volt mindenki. Az egy-két napig fájt, természetesen az öltözőben sem volt jó a hangulat emiatt, de menni kellett tovább.

Közös vacsorát szervezett

Lucasnak jó csapatkapitányhoz méltóan nagy szerepe volt abban, hogy ebből a mély lelkiállapotból kikecmergett a csapat.

– A meccs másnapján regeneráló edzésünk volt, már akkor elkezdtem beszélgetni a csapattársakkal, de nekem sem volt egyszerű, mégiscsak a szezon legfájóbb vereségén voltunk túl – mondta el a csapatkapitány. – Két nap után szerveztem egy vacsorát, elmentünk étterembe, és elfelejtettük a focit, ezt követően aztán már csak a Kaposvárra koncentráltunk. A Puskás Akadémia ellen még nem sikerült döntenünk, pedig Sassá gólja után már úgy éreztük. Szerintem akkor egész Kisvárda ünnepelt, de ilyen a foci... Volt még egy lehetőségünk, amit ki is használtunk. A diósgyőri meccs előtt sokat beszélgettünk, tisztában volt vele mindenki, hogy a mérkőzés mit jelent a klubnak és a saját karrierünknek is. Rutinos játékosaink vannak, bíztunk magunkban, és a mérkőzést kontrollálva megérdemelten nyertünk. Nagy teher került le a csapatról.

Lucas már a jól megérdemelt, kéthetes szünetét tölti, amibe belefér egy nyaralás is a családdal, hogy aztán kipihenten, újra gőzerővel vághasson neki a munkának.

MK