Egyre többen tartanak a Kisvárdától

A Kisvárda Master Good a történetének eddigi legjobb félszezonját produkálta az NB I.-ben azzal, hogy tizenöt mérkőzésből csupán négyszer hagyta el vesztesen a pályát, és folyamatosan ott volt a középmezőny elején, a dobogó közelében. Az őszi szezont a csapat vezetőedzőjével, Supka Attilával értékeltettük.

Az elhúzódott előző idény miatt idén extrém rövid volt a nyári szünet. Jól sejtem, hogy egy újonnan kinevezett vezetőedzőnek nem ez a legideálisabb szituáció?

Valóban rövid volt az idő a felkészülésre, de ezalatt is megpróbáltuk a lehető legjobb munkát elvégezni, megismerni a játékosokat, hogy lássuk, mire lesz alkalmas ez a keret. Nagy változásokat azért nem hajtottunk végre, mert tudtuk, milyen rendszerben játszott a csapat korábban, és azt a játékosok nagy része már ismerte. Személycserék voltak, elment több olyan játékos, aki alapembere volt a csapatnak, az újak viszont nem voltak még itt a kezdetekkor, folyamatosan kapcsolódtak be. Emiatt nehéz volt beépíteni őket, de partner volt mindenki abban a munkában, amit elvártunk.

A bajnokság elején még nem is jöttek úgy a később már megszokottá vált eredmények.

Budafokon az újak közül Navrátil húsz percet játszott, Horváth Zoli kevéssel előtte jött vissza, nem volt még olyan állapotban, hogy komoly munkát tudjunk vele végezni. Viszont a csapat azon a meccsen sem játszott alárendelt szerepet, ám ez sajnos az eredményben nem mutatkozott meg. A Puskás Akadémia ellen is jó futballt játszottunk, megvoltak a lehetőségeink a gólszerzésre, de az ellenfelünk maximálisan kihasználta a hibáinkat. Utána kezdődött az az időszak, amikor egyre jobban összeállt a csapat.

Mi működött különösen jól ezekben a hetekben?

Megtálaltuk azt az összeállítást, ami jól működött, a ­játékosok jól oldották meg a feladatukat, és ahogy jöttek az eredmények, egyre nagyobb önbizalma lett a csapatnak. Mérkőzéseken belül jól váltogattuk a ­szisztémákat, ha kellett, megvolt a letámadás, de ha arra volt szükség, akkor ­visszább állva zártuk le a területeket. Ezeknek kö­szönhető, hogy nyolc mérkőzésen keresztül veretlenek voltunk. Ilyen jó szériát még nem láthattunk a kisvárdai csapattól, de az emberben ott motoszkál a kis ördög, mert a játék alapján akár több pont is kijöhetett volna belőle.

A végére elfogytak a gólok, amiért hiányérzetem van. Négy meccsen keresztül döntetlent játszottunk, ebből a Puskás ellenit kivenném, mert az idegenben volt, de a három hazai meccsünket megnyerhettük volna. Mindent elmond, hogy a Honvéd csapatában hét védő játszott ellenünk. Tartanak tőlünk, ami a Budafok és az Újpest ellen is megmutatkozott, hiszen az ellenfeleink végig védekeztek, amit nehéz volt megbontanunk. A végére elért minket a koronavírus, fáradtak is voltunk, a koncentráció sem olyan volt már, ami a játék minőségén is meglátszott. Ettől függetlenül az említett meccsekben legalább négy pont benn maradt, ami ha megvan, még jobb helyzetben lennénk. A kieséstől szerintem így sem kell tartatunk, a csapat többre hivatott annál, de ezt majd tavasszal kell bizonyítani.

Az utolsó mérkőzés utáni napon kiderült, hogy Roman Karaszjuk, Tonci Kukoc és Lakatos Csaba távozik, Janisz Karabelov személyében viszont már érkezőt is jelentett be a klub. Várható további változás is a keretben?

Három-négy távozó helyett két-három érkezőt tervezünk, akik közül Karabelovval már szerződést kötöttünk. Szeretnénk még a támadósort erősíteni, szó van egy bal oldali védőről is. Azokat a posztokat kellene erősíteni, amikben hiányunk volt ősszel.

Az biztos, hogy télen sem lesz sok idő beépíteni az új játékosokat.

Nagyon rövid lesz a felkészülés, 4-én találkozunk a csapattal, azon a héten nyolcszor edzünk, 13-án és 16-án már felkészülési meccseket játszunk. Ennyi mérkőzés fér bele, mert 23-án már jön az első bajnoki. Az eddigi játékosaink fizikai képességével nem lehet probléma, mindenki kapott egyéni programot, amit Polar órán keresztül tudunk kontrollálni. Ha megfelelő állapotban jönnek vissza, akkor ez az idő elegendő lesz.