Hősiesen futott Spartában

Van egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között: a Spartathlon. A futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon. A nyíregyházi Cserpák Tamás 28:32 órás eredménnyel tizenötödikként, második legjobb magyarként ért célba legutóbb.

- Kíváncsi voltam arra, hogy meg tudom-e csinálni? Már 135 maraton vagy afölötti táv van mögöttem, Ironmant és dupla Ironmant is teljesítettem. Utóbbin értem el a legjobb helyezést, abszolút második lettem. Az Ultra Tisza-tó 110 km-es távján harmadikként értem célba. Amikor ezeket teljesítettem, úgy voltam vele, ha ez sikerült, jöhet a következő – fejtegette Cserpák Tamás. – A Spartathlonra komoly kvalifikációval lehet eljutni. Az Ultra Balaton 211 km-es távját 20:13 óra alatt teljesítettem, ennek köszönhetően állhattam rajthoz Görögországban.

Tamás kísérője a felesége és a két és fél éves lányuk.

- Nekem ez természetes, mert így élek nap, mint nap. Óriási kapocs a családomnak egy ilyen verseny, segítjük egymást. Persze, láttam a megrökönyödést a rajtnál, amikor a többiek az izgalomtól azt sem tudták, mit csináljanak az utolsó percekben, én pedig ölbe kaptam Emmát és repülőztünk a levegőben, hogy ne legyen nyűgös. Úgy éreztem, maximálisan fel vagyok készülve, nem kérdés, hogy végig megyek. Minden csekkpontnál limitidő van, ha időre nem ér oda a futó, kizárják. Nem csak a 246 km-es táv a nehézség ezen a versenyen. Reggel 7 órakor indulunk az Akropolisz lábától még sötétben, az út le van zárva Athénban, de ahogy kiérünk a városból, az út szélén poroszkálunk kisebb utakon, egyre melegebb van és nagyon magas a páratartalom. Szerencsére fejben nagyon erős vagyok, nagyon sokat futottam a sóstói felüljárón fel-le, hogy mindenre kész legyek. Száz km-ig minden a tervek szerint ment, onnan gyomorprobléma gyötört. Nem hánytam, nem ment a hasam, csak görcsölt a gyomrom, és ez eltartott 210 km-ig. Még szerencse, hogy a lányomnak tettünk a csomagba probiotikumot, ami ha lassan, de helyre hozott. Addig nem tudtam a terveknek megfelelően frissíteni, 4 óra alatt ettem annyi fehérjét, glükozt, amelyet 1 órára terveztem. Az út olykor monoton volt, kis mellékutakon vezetett, sík és nappal nagyon meleg, 34 fok. Ritkán találkoztam futókkal. Jött az este, megérkeztünk a hegyhez. Nem csak fejlámpával, testlámpával is világítottam, hogy lássam az utat a szerpentines ösvényen felfelé az emelkedőn. A levegő is lehűlt 10-14 fokra. Futni komfortosabb volt. Mikor reggel felkelt a nap, éreztem nagyon álmos vagyok. Ekkor már 24 órája futottam, szerintem úgy, mint egy robot, tettem egyik lábam a másik után, valószínű nagyon rövid pillanatokra el is aludhattam futás közben.

- A 210. km után megszűnt a gyomorbántalmam, és a futás is jobb lett. Elkezdtem a saját tempómat futni, és előztem a többi futót. A Spartathlonon a legjobb a cél. A kis falvakból kijönnek az emberek, egyre többen és többen futnak velünk, van, aki kerékpárral kísér, bulihangulat van. A kávézók tele vannak emberekkel, mindenki tapsol, elismeri a teljesítményünket. A feleségem és a lányom is velem tette meg az utolsó métereket. Spártában a cél is egyedi, Leonidas király szobrának a lábát fogják meg a célba érők. Felemelő érzés, babérkoszorút is kapunk az érem mellé és a folyó vizéből adnak inni. Leveszik a cipőnket, leápolják a lábunkat, aki nem tud járni, annak taxit hívnak, de még kerekesszéket is hoznak, ha szükséges. Pihenőágyakat fektetnek le, nagyon segítőkészek. A 27 magyar közül 14-en értünk célba. Ez az átlag, jó, ha a fele induló teljesíti a távot. Mivel még következő versenyre is megvan a kvalifikációm, szeretném lefutni még egyszer.

Tudatos felkészülés

A Spartathlon 246 km-ét 3200 méter szinttel úgy lehet elképzelni, mintha valaki nyolcszor felfutna a tokaji adótoronyhoz Tarcalról.

- A munka mellett heti 150 km-t futottam átlagban, több trail versenyen indultam, hogy az emelkedő se okozzon problémát. A melegre is készültem, az Ultra Tisza-tó 130 km-es távját futottam, ahol éppen 38 fok volt nappal a gáton, és még csak messziről sem lehet látni egy árnyékot jelentő fát sem. Magamnak írom az edzéstervet, a sok éves tapasztalatnak köszönhetően ez nem gond. Fejben is erős vagyok. Úgy gondolom, jobb, mint az élsport. Maga a felkészülés is élmény.