„Nem teher, sőt, szerencsés vagyok, hogy Sitku Ernő fia lehetek”

A nyíregyházi sportszeretők, a magyar kosárlabdabarátok és mindenki, aki ismerte Sitku Ernőt, sosem feledik el őt. Vármegyénk székhelyének városvezetése és a három éve elhunyt legendás kosárlabdázó egykori kollégái azonban tudják, hogy nem elég magunknak megőrizni az emléket, át kell azt adni az új generációknak is, hogy Sitku Ernő élete és pályafutása inspirálja azokat a fiatalokat is, akik nem lehettek vele kapcsolatban.

Ennek szellemében rendezték meg múlt héten az Értékes Esték programsorozat részeként azt az eseményt, ami egyben volt megható és jó hangulatú, hiszen a szervezők kimondott szándéka volt, hogy az egybegyűltek ünnepelve emlékezzenek meg a kosárlabdázás ikonjáról.

Sitku Ernő 1972-ben született, sportolói pályafutása a nyíregyházi szárnybontogatás után a Budapesti Honvédnál lépett előre hatalmasat, később alapembere volt a Paksnak, megfordult Szolnokon és Debrecenben, majd az első osztályú kosárlabdázástól – még a negyvenedik életévéhez közeledve is igen magas szinten játszva – Nyíregyházán búcsúzott el. A magyar válogatottban 149 alkalommal lépett pályára, 1997-ben az év játékosának választották hazánkban, négyszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes, beválasztották a magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé, sportpályafutása után pedig edzőként és sportvezetőként tett sokat Nyíregyháza és a vármegye sportjáért.

A múlt csütörtöki esemény azonban nem a fantasztikus eredmények felsorolásáról szólt elsősorban. Szóba került a paksi lottónyeremény, a szeretett BMW és az MZ motor, megtudhattuk, hogy nincs olyan sérülés, amivel ne lehetne kosárlabdázni, de főképp arra mutattak rá az este megszólalói, hogy Sitku Ernő milyen tulajdonságai miatt volt olyan ember, akire jó szívvel emlékeznek az emberek.

Tomasovszki Anita, a Nyíregyházi Települési Értéktár Bizottság elnöke és Kőhalmi Richárd, a Nyíregyházi Sportcentrum ügyvezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dankó László beszélgetett Báder Mártonnal, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökével (aki csapattársa és barátja volt Sitku Ernőnek), valamint az egykori kiváló kosárlabdázó fiával, Sitku Mártonnal.

– A Honvédnak volt egy nagyon sikeres időszaka, ami után több válogatott játékos elment a csapattól, Ernő lojalitásáról ott is tanúbizonyságot tett azzal, hogy maradt – emlékezett vissza Báder Márton. – Fiatal csapat alakult, én is odakerültem, így ismerkedtünk meg. Nagyon gyorsan barátok lettünk, szobatársak voltunk a klubnál és a válogatottnál is, akkor is tartottuk a kapcsolatot telefonon, amikor már más csapatban játszottunk. Marci születése után Ernő felkért, hogy én legyek a keresztapja, amire gondolkodás nélkül igent mondtam.

– Önzetlen volt, kőkemény és nagyon szívós – folytatta az MKOSZ elnöke. – Fizikailag már huszonéves korában is ötven éves állapotban volt, mindig fájt mindene, de sosem hagyott ki edzést. 28 évesen is öt-tíz perc kellett neki, hogy összeszedje magát és ki tudjon kelni az ágyból. Ha akkor valaki azt mondja, hogy 42 éves koráig fog játszani, biztosan kinevetem. Ez is mutatja, mekkora akaraterővel rendelkezett és mennyire önzetlen csapatjátékos volt. Ernőre azért emlékezünk ilyen szépen, mert kosárlabdázóként és emberként is nagy volt. Mindig lehetett rá számítani, így volt ez a válogatottnál is, segített akkor is, amikor az életkora miatt már nem biztos, hogy a legjobb centerek között volt, de sérülés vagy lemondás miatt szükség volt rá. Manapság hallani olyat, hogy valaki valamilyen indok miatt nem jön a válogatottba. Ernő ebben is követendő példa a mai fiataloknak. Lojális volt, tiszta szívű, mindig bántotta az igazságtalanság. Sokszor felhívott elnökségi ülések után, panaszkodott, hogy ezzel-azzal nem ért egyet. Sajnálom, hogy nem lehet már ott, biztosan nagyon jól tudnánk dolgozni. A kosárlabda és a családja volt az élete, ami végül egybeforrt, hiszen a gyerekek is kosárlabdázók lettek, de én úgy láttam, hogy sosem erőltette rájuk.

Utóbbi gondolatot Sitku Márton is megerősítette.

– Ebben nőttünk fel, de valóban nem erőltette ránk – ismerte el Marci. – Egyébként sem akarta hazavinni a munkát. Volt olyan, amikor az edzőm volt és valamiben nem értettünk egyet a meccsen, ám ahogy lefújták a mérkőzést, már szó sem volt erről. Ezt csodálom benne, én is próbálom ezt követni. A pályafutásom sem az unszolására kezdődött el. Egyszer úgy mentem haza triatlon edzésről, hogy nem szeretném folytatni, inkább kezdjük el a kosárlabdát. Zsuzsika (Márton húga – a szerk.) is kipróbált több sportágat, de őt is a kosárlabda felé vitte a sors és azzal foglalkozik ma is.

Sitku Ernő nagy álma volt, hogy a nyíregyházi férficsapat visszakerüljön az élvonalba. A 2022-es feljutást nem élhette meg, mint ahogy a Sopronba szerződött fia sem volt már akkor a Blue Sharks tagja.

– Nagyon szorítottam akkor a csapatnak, örülök, hogy sikerült, tudom, ő is ezt szerette volna. Bárhova megyek a városban, mindig eszembe jutnak közös emlékek, a csarnokban meg pláne igaz ez – árulta el a 23 éves kosaras. – Ma már szívesen jövök vissza, de ha akkor maradok, nehezen éltem voltam meg. Nem mondom, hogy nem fogok itt játszani többé, sőt, szeretnék is majd valamikor, de most csak arra fókuszálok, hogy a jelenlegi csapatomat segítsem.

Marci zárásként azt is elárulta, hogy szerinte Sitku Ernő fiaként, vagy már kosárlabdázóként tartják számon.

– Bízom benne, hogy az utóbbi, de mindig a kisfia leszek. Sokat dolgozok azért, hogy a saját nevem is meglegyen, ám nekem nem teher, sőt, szerencsés vagyok, hogy az ő fia lehetek.