Nagyot küzdött a Kisvárda, de nem sikerült kiharcolnia a finálét

Elérkeztünk a Magyar Kupa végjátékához, április 23-án az a furcsa helyzet állt elő, hogy a remek szezont futó, de pocsék formába kerülő Paks fogadta a pocsék szezont futó, de remek formába kerülő Kisvárda Master Good csapatát. A vendég szabolcsi gárda a bajnokságban kiesőhelyen áll, matematikai esélye még van a bennmaradásra, és a legutóbbi három mérkőzésén veretlen is maradt: egyszer nyert, kétszer döntetlent játszott, legutóbb szombaton a bajnok Ferencváros otthonában. A rétközi egylet 2019 óta többször is ponttal, pontokkal távozott Paksról, három vereség mellett kétszer döntetlent játszott, kétszer pedig nyert. Az atomvárosi alakulat ellenben egyértelműen elfáradt a szezon végére, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a legutóbbi öt bajnokiját egyaránt elveszítette Bognár György csapata.

Mindkét csapat nyílt sisakkal vágott bele a meccsbe, az első komolyabb helyzet az első negyedóra végén a Kisvárda előtt adódott, miután Mesanovic indította Navrátilt, aki remekül centerezett középre, Szpaszics azonban az ötös sarkáról mellé bombázott. Ezek a percek a Várda fölényét hozták, minek eredményeképpen a huszonegyedik percben megszerezte a vezetést Feczkó Tamás legénysége, Körmendi bal oldali, ballábas szögletét kissé jobbról, hat méterről Bernardo Matic fejelte a bal felsőbe. Az öröm azonban nem tartott túl sokáig, alig hat minutummal később Hahn passzát Papp Kristóf pofozta be ballal, az átellenese alsóba. A játékrész folytatásában inkább a mezőnymunka dominált, így 1–1-es döntetlennel vonulhattak pihenőre a felek.

A második negyvenöt percnek kissé határozottabban vágott neki a Paks, s habár a Kisvárda sem hagyta ezt annyiban az 53. percben a házigazda került előnybe. A félpályánál volt kissé felelőtlen Matic, mire Tóth tökéletes helyzetbe hozta Hahn Jánost, aki higgadtan a jobb alsóba lőtt. Persze a nyírségi játékosok nem hagyták ezt ennyiben, Jovicic tanítanivaló bedobását követően Melnik tüzelt életerősen, Szappanos azonban a helyén volt. A félidő derekán cserékkel próbálta meg felrázni az övéit a vendégek szakmai stábja, minek hatására percekig a kapuja elé is szegezte ellenfelét a Várda. Az idő azonban rohamtempóban fogyott, pláne úgy, hogy az utolsó tíz percben átvette a kontrolt a vendéglátó. Aztán az utolsó percben egy előreívelést követően Camaj lőtt hatalmas kapufát, de sajnos a lábában maradt az egyenlítés, így a Paks jutott a Magyar Kupa döntőjébe.        

Labdarúgás: Magyar Kupa, elődöntő

Paksi FC–Kisvárda Master Good 2–1 (1–1)
Paks, Paksi FC Stadion, 1798 néző. v.: Erdős. 
Paks: Szappanos – Vas, Kinyik, Lenzsér, Silye (Kovács K., 71.) – Osváth, Windecker (Mezei, 71.), Papp, Vécsei (Balogh B., 80.), Hahn – Tóth B. (Haraszti, 80.). Vezetőedző: Bognár György.
Kisvárda: D. Petkovics – Cipetic, Lippai, Jovicic, Körmendi – Matic, Makowski (Ötvös, 62.), Melnik (B. Nikolov, 73.) – Navrátil (A. Filipovic, 73.), Mesanovic, Szpaszics (Camaj, 62.). Vezetőedző: Feczkó Tamás.
Gól: Hahn (53.), Papp (27.), illetve Matic (21.).

Percek, történések

21. perc: Körmendi baloldali szöglete után Matic középről, hat méterről a földre fejelte a labdát, ami a kapu bal oldalánál a vetődő Szappanos fölött a léc alá vágódott, 0–1.
27. perc: Tóth Barna fedezte a labdát, a mögüle szerelni próbáló Makowskiról továbbpattant a kapunak háttal álló Hahn-hoz, aki a tizenhatos előteréből balra pörgette Papp Kristófhoz, ő tolt rajta egyet, majd 12 méterről jobbal a bal alsó sarokba lőtte, 1–1.
53. perc: Kinyik a tizenhatoson belülről kivágott labdájával Tóth Barna fordult le Lippairól még a paksi térfélen, majd kiugratta a középen a felezővonaltól egyedül meglóduló Hahnt, aki rávezette a labdát Petkovicsra, majd 12 méterről jobbal a jobb alsó sarokba lőtte, 2–1.

Mesterszemmel

Bognár György: – Az első perctől jobbak voltunk, igyekeztünk nyomás alatt tartani az ellenfelet és ez hellyel-közzel sikerült is. Nem játszottunk jól, de mindenképpen jobbak voltunk, mint a Kisvárda. A szünetben arról beszéltünk, hogy ne nekünk kelljen rohanni az eredmény után, és, hogy jó lenne a második félidő első tíz-tizenöt percét megnyomni. Ez sikerült, ami egyben győzelmet és döntőbe jutást ért. Nyilván az elmúlt hónap sikertelensége után át kellett lendülnünk a holtponton. A finálé az még odébb van, egyelőre a bajnoki folytatásra koncentrálunk, de nagyszerűnek tartom, hogy még mindig két fronton vagyunk érdekeltek.

Feczkó Tamás: – Az elején az ellenfélnek voltak helyzetei, de mi szereztünk vezetést, így bíztam benne, hogy ez megnyugtat minket. Sajnos ez nem így alakult, viszonylag hamar jött az egyenlítés. Próbáltuk rendezni a sorainkat, de a második félidő elején megkaptuk a második gólt is, s hiába volt esélyünk az egyenlítésre a végén, ez nem jött össze. Egy álom megvalósulása lett volna, ha bejutunk a döntőbe. Mentálisan nagyon erősek vagyunk, ezt ezúttal is bizonyítottuk, erre pedig építhetünk. A végsőkig küzdünk, hogy elkerüljük a kiesést.