Jószemű José Nyíregyházán járt

Focista, forradalmár, emigráns, edző, játékosmegfigyelő, és még hosszan sorolható, hogy mi minden köthető a 87 éves Tóth-Zele József nevéhez. Talán sok focirajongó nem is ismeri őt, pedig nem véletlenül készült róla egy dokumentum film, A Jószemű José. Az alkotást kedden este mutatták be a Váci Mihály Kulturális Központ hangversenytermébe, amelyen részt vett többek között a film producere Kovács Barnabás és a főszereplő, Tóth-Zele József is. A filmvetítés után kerekasztal beszélgetés következett, majd a nézők is feltehették kérdéseiket a vendégeknek. Bár Tóth-Zele József a hatvanas évektől Spanyolországban él, Magyarországot tartja hazájának. Munkáját Magyarországon is elismerték: a Borsod Abaúj-Zemplén vármegyében, édesanyja szülőhelyén, Gesztelyen sportközpontot neveztek el a tiszteletére.

Elsodorta a forradalom
José Tóth Józsefként született Füzesabonyban, s ez a kisváros elmondása szerint mindig a világ közepe maradt számára. A gimnáziumot Egerben végezte, és ott kezdett el focizni is, a Fáklyában. Érettségi után a Hevesre hívták, ahol egy harmadosztályú csapatban kezdte felnőtt pályafutását. Nem profinak ment (mert ez csak harmadosztály volt) hanem a foci mellett dolgozott. A 19 éves, gimnáziumot végzett fiatalember nagyon komoly pozíciót kapott a városvezetésben. Az állami lakások tetőszerkezetének a felújítására szánt pénzeket neki kellett elosztania. Még egyszer, mindezt 19 évesen tehette meg.
– Rögtön az első napokban elém tettek egy olyan tételt aláírásra, amely az éves költségvetés felét elvitte volna. Elment megnézni, hogy miről lehet szó, és meglepetésére kiderült, hogy a helyi párttitkár gyönyörű villájának a felújításához kellene a rengeteg pénz – mesélte Józsi bácsi. Nemet mondott, erre a helyi tanácselnök is megjelent fenyegetőzve, a párttitkár pedig elővett egy pisztolyt, és így győzték meg a Tóth Józsefet, hogy utalja ki a pénzt. Kénytelen volt megtenni, amit a helyi hatalmasságok követeltek tőle. Ezzel már nemcsak a focitudásával, hanem a „lojalitásával” is elfogadtatta magát Hevesben. Ettől fogva az egyébként focirajongó párttitkár a saját kocsijával vitette minden idegenbeli meccsre, miközben csapattársai egy teherautó platóján utaztak.
Ekkor még nem gondolkozott azon, hogy jól van ez így, vagy sem, azzal magyarázta magának a dolgot, hogy a legjobb focistának jár a különleges bánásmód. Pár héten belül az ellenőrzési osztály vezetőjének nevezték ki. Az egész járásban és a megyében levő tanácselnököket kellett ellenőriznie.
Közben hétről hétre csapata legjobbja volt a pályán. Az 1956-os forradalom aztán megváltoztatta az életét. 
Tóth József a rádióból hallotta a budapesti események hírét, és a fiatalos kíváncsiság a fővárosba vonzotta, hogy saját szemével győződjön meg a helyzetről. A Keleti pályaudvaron rögtön a dolgok közepébe csöppent, és mire észbe kapott egy véletlennek köszönhetően már sodorták is az események. A Keletiben lévő teherautókhoz az egyetemista forradalmárok sofőrt kerestek, és Tóthnak volt erre az eszközre jogosítványa, ami nagyon nagy ritkaságnak számított. Azonnal elküldték a Dunántúlra, hogy hozzon ételt a forradalmi ifjúságnak. Másnap a Jászságba ment, ám hazafelé egy orvlövész kilőtte mellőle a társát. A forradalom leverése után november 23-án kalandos úton hagyta el az országot, és Ausztriába menekült, ahol menekülttáborba került.

Az Atletico Madridban focizott
– Itt találkoztam egy ausztráliai magyarral, aki az országot akkoriban elhagyó focistáknak csapatot akart szervezni. A tervek szerint a csapatnak olyan tagjai lettek volna, mint Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán – emlékezett vissza a „Jószemű José”.
Tóth József keményen edzett, és tudásának köszönhetően helyet kapott az „emigráns-válogatott” 24 fős keretében. Ám két nappal a „nagy kaland” kezdete előtt Kocsist és Czibort „elvitte” a Barcelona, Puskást pedig a Real Madrid. A világsztárok nélkül viszont nem kellett a csapat, így Tóth csapat, munka, és kicsit jövőkép nélkül maradt. Ám nem olyan fából faragták, hogy 20 évesen hátra dőljön. A menekülttábort előszeretettel látogató menedzserek egyike Franciaországba csábította, és ő ott kezdte el igazán új karrierjét, és új életét is a Grenoble-ben játszott, majd Párizsba került. Innen egy baleset miatt igazolt tovább.
– A madridi Atleticóban focizó Ilku Pétert olyan súlyos autószerencsétlenség érte, hogy kénytelen volt abbahagyni az aktív játékot, és a klubnál kérték, hogy ajánljon valakit a helyére, így lettem az Atletico Madrid focistája. Madridban találkoztam ismét az akkor már Realban játszó Puskás Ferenccel. Játékos pályafutása azonban egy sérülés miatt megszakadt. Ezt követően történtek vele azok a dolgok, melyek miatt legendává válhatott.

A Real Madrid fiataljait edzette
– Kocsis Sándorral és Puskás Ferenccel együtt elvégeztük a Spanyol Labdarúgó-szövetség edzőképzését, melynek vezetője az akkori spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Kubala László volt. A diploma megszerzése után a harmadosztályú Moscardo ifjúsági csapatával olyan dolgot vittem véghez, melyre felkapta a fejét a szakma. 
A Real fiataljai is abban az osztályban izmosodtak a nagyobb feladatok előtt, ahol Tóth Moscardója. 
– Kevés csapat úszta meg a Real ellen 10 kapott gól alatt. Kis csapatom pedig mindkét bajnokin döntetlent játszott a nagy Reallal. Ez lett az ajánlólevelem a királyi klubhoz. A két kvázi-sikere után a Real – ma úgy mondanánk – utánpótlás koordinátora, José Santamaria 1959-ben az óriásklubhoz hívott.
A Real fiataljait edzette, mások mellett neki köszönheti a spanyol, és a világ labdarúgása Butraguenót, Michelt, Martín Vásquezt, Pardezát. Ilyen sztárok felnevelése után logikus lett volna, hogy ő legyen a nagycsapat vezetőedzője. Ám Santiago Bernabéunak volt egy olyan elve, hogy ezt a pozíciót csak a klub korábbi focistája kaphatja meg. Ő viszont a helyi riválisban, az Atleticóban játszott. Így amellett, hogy edzősködött, a Real Madrid játékosmegfigyelőjeként is ténykedett évtizedeken keresztül. Ráadásul nagyon sikeresen. Remek szeme volt a tehetségek felfedezéséhez. A Real Madrid kevés embernek köszönhet szakmai téren olyan sokat, mint Tóth-Zele Józsefnek.