Nézőpont: Olvasat

Egy ideje már érzem, mindenáron arra akarnak rávenni, hogy tanuljak meg másképpen olvasni. Hiába értelmes a szöveg, értem a szavakat, fel tudom fogni, mit akarnak velem közölni, mégis kis idő múlva érkezik egy reakció arról, hogyan kellett volna értenem, mit akartak nekem mondani - Égerházi Péter jegyzete.

Manapság naponta üzengetnek a pártok, közelve a tutit, hogy tulajdonképpen mit mondott a másik, mert én biztosan rosszul értelmeztem a mondandójukat. Szóval gyengeelméjű vagyok, le kell nekem „fordítani”, mert különben teljesen félre értettem annak a másiknak az állítását. Eljutottunk oda, hogy tökmindegy mi áll feketén fehéren a papíron, hogy az egyértelmű szavak jelentését mellőzve megmagyarázzák annak ellenkezőjét, hogy sommás, megbélyegző címkékkel illetnek árnyalt, jól elkülöníthető megfogalmazásokat. Divat lett a másképpen olvasás, azaz az értő olvasás nélküli vagdalkozás.

„Az én olvasatomban” - jut eszembe számtalanszor ez a politikai zsargonban a rendszerváltás után felszínre buggyant kifejezés, amelyhez egyre jobban igazodik a közbeszéd. Mert a táboroknak, s itt nem csak a pártokra gondolok, saját olvasatuk van, függetlenül az írás, az állítás a beszéd tartalmától. Mintha már a szavak jelentése, az egymás mellettiségükből kialakuló mondanivaló nem is számítana. Pedig a saját olvasatok csak mélyítik azt a bizonyos árkot.

[email protected]