Most sem történt ez másként a Lapály utcában, ahol a Vaskó család már homokzsákokkal kénytelen óvni ingatlanát.
- Közel négy éve van ez így minden nagyobb esőzéskor, amióta ide épített egy csarnokot a szomszédságunkba a bútorüzem – kezdte Vaskó József, aki elkeseredetten állt az utcában a bokáig érő vízben. – Ezen a csarnokon nincs csatorna, így mivel le van betonozva az udvar, minden víz kifolyik az utcára, onnan pedig a mi kertjeinkbe. Meg lehet nézni, a víz már elérte a házunkat is, két hete az emésztőgödör is megtelt, nem tudjuk leengedni a vizet fürdéskor, mosni is csak nehezen tudunk – folytatta Vaskó úr.
A férfitől megtudtuk, hogy a katasztrófavédelemtől kaptak zsákokat, az önkormányzattól pedig homokot, hogy homokzsákkal védhessék a házukat a belvíztől. Mindemellett egy traktor is folyamatosan szivattyúzza a vizet az utcából, de a kitartó esőzés miatt ez is eredménytelennek tűnik. Vaskó úr mindennél jobban bízik abban, hogy hamarosan pont kerülhet az évek óta húzódó ügy végére, de erre nincsenek biztató jelek, hiszen a bútorgyártó cég fölszámolás alatt áll, így velük szemben nehézkes bármilyen jogi lépést tenni, s úgy tudni a város vezetése is tehetetlen egy joghézag következtében.
Vaskóék attól tartanak a leginkább, hogy házuk nem fogja bírni az egyre terjeszkedő belvizet, s végül kidől a családi ház fala. – A biztostónak már jeleztük, hogy mi a tényállás nálunk, de őket mondanom sem kell, nem hatja meg a mi problémánk – tette hozzá Vaskó József.
Azt, hogy mikor kerülhet végre pont a család és az utcában élők kálváriájára valószínűleg senki nem tudja, de talán nem mondunk azzal újat, hogy nem ártana megoldást találni az elhúzódó problémára, mielőtt még tragédiába fullad mások gondatlansága.
- M. I. -