Inflációs szint

Igazuk van azoknak, akik napjainkban nem esnek hasra az EU mutatói előtt, mert dicsekvésre valóban nincs sok okunk. A testület és az unió vezetőinek sokan az orruk alá is dör­gölik a mulasztásokat a földrészünk átjáróházzá válásától, a migránsok nők elleni atrocitásain át, az öngyilkos merénylők szörnyű cselekedetéig. Angyal Sándor jegyzete.

Ráadásul mindez temérdek pénzbe kerül az eddigi békés országok adófizetőinek, és ma még nem is sejtjük e folyamat végét. Nyilván az ilyen jelenségeknek is köze van ahhoz, amit maga az Eurostat közölt a minap: „az uniós inflációs ráta három hónapja állandóan emelkedik a szövetség országaiban”. Decemberben már 12 tagállamban regisztráltak kellemetlen inflációt. A legmagasabb, 1,4 százalékos inflációt Belgiumban mérték a statisztikusok, míg Máltán ez 1,2, Ausztriában 1,1 százalék volt. A maga 1 százalékával hazánk éppen csak „lemaradt a dobogóról. Ne tessék elhamarkodottan ítélkezni emiatt, mert egyrészt a 0,1 százalék éves szint, akár figyelmen kívül hagyható, másrészt Belgiumban és Ausztriában ennek ellenére van mit aprítani a tejbe, sokkal többet, mint nálunk.

A hír kommentelői azért nem így vélekednek. Egyikük, nyilván álnéven, bizonyos Gabi Csider azt írja: „Egyértelmű, Magyarország jobban teljesít, a bőrünkön tapasztaljuk, ilyen a Kánaán.” Aztán egy nyugdíjas hölgy szerint „az egész egy nagy szemfényvesztés annak érdekében, hogy ne kelljen senkinek normális béremelést vagy nyugdíjat adni”, majd részletezi, hogy nemcsak a napi megélhetés költsége kúszik fölfelé a boltokban, de a kiszerelés is változik: az 1 kilogrammosnak hitt kenyér csak 80–85 deka, a liter tej csupán 9 deci.

Magam amondó vagyok: becsüljük meg ezt a keveset is, amiért a sok nehézség közepette az országnak tényleg jobban kellett teljesíteni, amint azt állandóan halljuk, látjuk a tévékben. Hátha egy év múlva sem lesz rosszabb. Vagy ki tudja…

Angyal Sándor








hirdetés