Újságíróink vallanak arról, melyik íróval találkoznának szívesen

Nyíregyháza - Elindult az ünnepi könyvhét, ennek apropóján kíváncsiak voltunk, hogy újságíróink melyik íróval miről beszélgetnének el, ha lehetőségük lenne rá.

Magányról és szerelemről

Tizennyolc, mindenkitől elzárva töltött hónap alatt írta meg a Nobel-díjas könyvet, mely öt generáción át viszi az olvasót lebilincselő idő­utazásra. A valóság és mese szőtte történet megteremtett egy kicsit bolond, érzelmektől túlfűtött, mégis magányos családot. Nincs egyetlen olyan tagja sem, érjen bár véget az élete hirtelen halállal, vagy évszázadnyi lét után lassú elmúlással, hogy megtalálja a helyét a világban. Gabriel García Márquezzel százévnyi magányról, szerelemről (de nem kolera idején) beszélgetnék Mexikóban.

A múlt valósága és a mágia világa

Végh Antal Imádság a vadlibákért című novellás kötetét édesapám adta a kezembe 14 éves koromban. Azóta gyakran előkerül a könyv, melynek történetei más-más értelmet nyernek, ahogy múlik az idő. Szívesen leülnék borozgatni a szerzővel egy kis, falusi kocsmában, ahogy J. K. Rowlinggal, a Harry Potter regénysorozat, egyben egy lélegzetelállítóan emberközeli és részletgazdag varázsvilág megalkotójával egy pohár habos kakaó mellé. Egyikük gyermekként engedett bepillantást a felnőttek életébe, másikuk felnőttként a mágia birodalmába.

Belesni a létezés függönye mögé

Ha létezne időgép, első utam Szepes Máriához vezetne, s bekéredzkednék a köreibe, hogy magamba szívhassak valamit az ő egyetemes tudásából. A vörös oroszlán című művét – amit valóban soha nem lehet elfelejteni – a sok lesajnáló kritika hatására olvastam el, s beleborzongtam a dimenzióiba. Eliphas Levy szavait kölcsönvéve valóban ez az a könyv, ami „ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted”. De a reformkor nagyjaival, Jókaival, Madáchcsal vagy Katona Józseffel is szívesen kvaterkáznék. Volna tőlük is mit tanulni a világról.

Éppen azon filóztam…

Mindig is érdekelt a filozófia, nagy gondolkodók eszmefuttatása életről, halálról, az ember(i)ségről, de a száraz tankönyvek és a Biblia-vastagságú alapművek elolvasásához sosem fűlt a fogam. És akkor került a kezembe Jostein Gaarder 1991-ben megjelent különleges regénye, a Sofie világa, amely a főszereplőt és az olvasót egyaránt tanulságos és kalandos szellemi utazásra invitálja. Személyesen is szívesen szemügyre venném a 65 éves norvég szerző „írói vénáját”, kifaggatnám, hogyan képes máig gyermekszemmel lát(tat)ni az élet nagy dolgait.

Betűbe öntött vágyak

Aki elolvas 50 könyvet, megírhat egy 51.-et, mondta egykori munkatársam. Több száz könyv olvasása után sem érzem, hogy erre megérett az idő, de az írók közül szerettem volna találkozni Lőrincz L. Lászlóval, Nemere Istvánnal, vagy Egely Györggyel. Szerencsém volt, tavaly a távol-kelet kutatójával, az idén a sci-fik mesterével beszélhettem, a sorból már csak Egely György hiányzik. Felemelő érzés a kalandok, élmények, tudományos újdonságok megörökítőit hallgatni, ahogy az alkotásról, élménygyűjtésről, feldolgozásukról vallanak.

Irány Oslo, Harry Hole otthona!

Évekkel ezelőtt, egy klasszikus korszak után kezembe került egy skandináv krimi – a szoros kapcsolat a hűvös svéd, dán és norvég nyomozókkal azóta is tart. Gyakran töltjük együtt az estét, a vacsoraasztal mellől sem hiányoznak, és útitársnak is kiválóak. Stieg Larsson hirtelen és furcsa halála után Jo Nesbø, a futballistaként és zenészként is neves író lett a kedvencem, aki úgy alkotta meg a különc Harry Hole-t, hogy csak szeretni lehet. És mivel Oslóban vezetett Nesbø-túrán lehet végigjárni a könyvei fontos helyszíneit, akár már holnap elindulnék.