Ilyen az élet a harmadosztályban!

Nyíregyháza - Feszültség, drukk és dac: ez jellemezte a Szpari játékát a száműzetés utáni első bajnokin.

A meccs végén többször is felzúgott, hogy „Szép volt, fiúk!”, „Nyíregyháza” és „Mátyus Jani, Mátyus Jani”. Közel háromezer ember ünnepelte a Szpari győzelmét, ha úgy tetszik, dacból is, hiszen Nyíregyházán nem az NB III-hoz vannak szokva az emberek. Ehhez legyen elég annyi, legutóbb az 1977-1978-ban járt „errefelé” a csapat.

A DVSC-DEAC elleni 2–0-s sikert hiba lenne túllihegni, már csak azért is, mert normális esetben ennek a csapatnak most nem a kis Lokival, hanem annak nagy testvérével kellett volna játszania. Ugyanakkor az is kiderült, hogy várhatnak keserves percek ebben a bajnokságban is a nyíregyházi csapatra, ám ha a visszatérő ultrák vezérletével olyan lesz a szurkolás, mint a vasárnapi mérkőzésen, akkor a várható nehézségeken is átlendülhet a csapat.

– Felemelő volt ilyen közegben meccselni, még az NB III-ban is – mutatott a lefújás után a lelátóra Mátyus János vezetőedző, miközben persze az ő nevét skandálta a közönség. – Akadtak nehézségeink, és hát a debreceni fiatalok ízelítőt adtak abból, hogy mi vár ránk ebben a bajnokságban, ellenünk minden csapat az élete mérkőzését játssza majd. Óriási feszültséggel, drukkal valamint daccal készültünk, és ugyan nem játszottunk jól, de a győzelmünk jogosságához talán nem férhet kétség. Ha a szünetben döntetlenre állunk, az öltözőben akkor sem csináltam volna fesztivált, hiszen nem arról volt szó, hogy ne akartunk volna nyerni, hanem nehezen kezeltük ezt az egész szituációt, amibe kerültünk. Szereztünk három pontot, az értékét majd később fogjuk pontosan megtudni, de már pedzegetem azt, hogy az első lépést megtettük a feljutás felé. Van még belőle jó sok...

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország augusztus 4-i számában.