Kifulladt a fagyállóság

Kifulladt a fagyállóság
© Fotó: KM-archív
A Föld napjára már föl is száradtak a nyírségi gazdák könnyei, melyek az előző nap reggelén csordultak ki, midőn meglátták az április 21-ére virradó hajnali fagyban gallyra ment gyümölcsöseiket. Arról, hogy ilyen esetben sok értelme nincs a hosszas búslakodásnak, az utóbbi évtizedben sajnos már több ízben nyílt alkalmuk me­g­győződni: a mostani volt a negyedik. Galambos Béla írása.


A „szegény embert az ág is húzza” igazsága a modern mezőgazdaságban úgy is igaz, ha tudjuk, egy valamire való szabolcsi termelőnél ma már több tízmilliós ültetvények „dolgoznak”. Nos, ezek sokmilliós, remélt hozama vált köddé néhány óra alatt. A megbarnult virágok és a kis gyümölcsök megfeketedett magjai két héttel a mínuszok pusztítása után már nem hagynak kétséget kertészeinkben afelől, hogy a kemény fagy járta tájakon jószerével egymaguk is elegendők lesznek az idén újra siralmasnak mutatkozó szürethez.

A „kétszer ad, ki gyorsan ad” vágyát tükrözi a fagykárosult gazdák helyzetértékelése: tragédiájuk „föntiek” részéről azonnali tudomásulvétele, no, és a bajokra adandó gyors megoldási ígéretek most is idegölően várattak magukra. Azóta persze már megjöttek, jól is esett a gazdáknak, akiknek kétségei továbbra is maradtak: a tavalyi termés betárolt része ismert okokból – orosz embargó, lengyel dömping – veszteséggel (vagy sehogy sem) értékesíthető. Bevétel híján, tőkeszegényen pedig reménytelennek látják a jövő évet megalapozó kultúrállapot egész éves fenntartását.
Ha csak „odafönn” ki nem találnak valamit.

Galambos Béla








hirdetés