Kisvárda Master Good – A sok rossz után ennyi kijárt

Akt.:
Délczeg Gergely
Délczeg Gergely - © Illusztráció: kisvardafc.hu
A szerdán 30 esztendős kisvárdai csatár, Délczeg Gergely számára születésnapi ajándéktól is többet jelent a Győrben szerzett gólja.

„Tudom, nem volt nagy gól, de csak ott kellett lennem, ahova a labda kipattant a kapusról, és ennyi talán már kijárt nekem. Hihetetlenül boldog voltam, a gólöröm végét kicsit meg is könnyeztem.”

Délczeg Gergely abban bízik, hogy a Győrben szerzett, csapata 3–1-es győzelmét bebiztosító góljával lezárult pályafutása eddigi legpechesebb időszaka. A kisvárdai támadó egy éve az NB II-es bajnoki rajt előtt egy nappal szenvedett szárkapocs-csonttörést egy ukrajnai próbajátékos belépője nyomán, majd felépülését követően tavasszal a combhajlító-izmával támadtak gondok. Legutóbb 2016. április 30-án szerepelt úgy a kezdőcsapatban, hogy nem sérülés miatt kellett lecserélni, az akkori dunaújvárosi meccsen (4–0) ugyancsak gólt szerzett. A tavalyi bajnokságban mindössze három tavaszi bajnokin, a ZTE, a Nyíregyháza és a Siófok ellen jutott szóhoz csereként. Egyúttal az is kiderült, a szerdán harmincadik születésnapját ünneplő támadónak, szemben Sámsonnal, nem a hajában van az ereje.

– Úgy voltam vele, tavaly annyi rossz történt velem, hogy az új bajnokság előtt letolom a hajamat – mondta Délczeg Gergely. – Nem szokatlan ez a viselet, hiszen öt-hat évvel ezelőtt voltam már kopasz, gondoltam, hátha szerencsét hoz most is. Pénteken már lehetett hallani arról, hogy esetleg a kezdőcsapatban kapok helyet, de mivel a Mosonmagyaróvár ellen nem én, hanem Horváth Zoli állt be csereként, úgy voltam vele, nem élem bele magam, mert nem biztos, hogy én jövök a sorban. Aztán a meccs előtt Kondás Elemér vezetőedző a kezdő tizenegybe jelölt, aminek nagyon örültem. Lukács Rajmonddal együtt arra kért bennünket, hogy sokat induljunk be előre, és tartsuk meg a felpasszolt labdát. Nem beszéltük meg előre, hogy mennyi időt töltök a pályán, és örülök, hogy ennyi kihagyás után végig bírtam erővel, és a vége előtt összejött a mámorító gól is. Persze, hogy masszőrünkhöz, Nagy Istvánhoz, vagyis „Jáccóhoz” futottam oda, meg is ígértem ezt neki, meg aztán az elmúlt egy évben a családomon és a kedvesemen kívül ő volt az, aki tartotta bennem a lelket, és rengeteg különmunkát végzett velem.
Most már „csak” annyi kell, hogy a csatár állandósítani tudja a helyét a kezdő tizenegyben.

– Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen öten vagyunk a két csatárposztra, de a hétközi edzéseken és a meccseken is olyan teljesítményt akarok nyújtani, hogy a mesternek eszébe se jusson kihagyni a csapatból – fogadkozott a támadó.



Kisvárda.
SZON.HU






hirdetés