Hajrá, Kisvárda! - Lúzerek az öltözőben

Divatos szóval napjainkban a városmarketing eszközéről szoktak beszélni. Kisvárda esetében ez mindenképpen a színházi fesztivál, amelynek az idén 23. alkalommal adott otthont. Igaz, lehet marketingeszköz egy futballcsapat is, a kisvárdaiak éppen most kerültek fel az NB. III-ba, azonban az NB. I-ig várni kell...

S hogy miért pont ez jutott eszembe? Nos, azért mert a színházi találkozó utolsó előtti előadása Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli darabja volt (rendező: Csáki Csilla), amely egy játékvezetői öltözőben játszódik a mérkőzés előtt, a szünetben és utána. A Kézdivásárhelyi Városi Színház (maradva a „vezérszónál”) ugyancsak marketingeszköznek szánta, hogy a címhez hozzátoldotta még a következőt: avagy a Meccs. (Egyébként Kézdivásárhely első számú marketingeszköze jelenleg László Attila, aki az egyik kereskedelmi tehetségkutató show-műsorának a győztese…)

A három spori magánéleti kudarcáról szóló komédia kitűnő lehetőséget nyújt három igazi színészi alakításra. Ezzel nagyrészt éltek is a művészek, három mai típus színre vitelével. A Bíró (Lung László Zsolt) a karrierista, törtető, aki saját céljaink elérésére a gáncsoskodástól sem riad vissza. Az I. partjelző, Szappan (Dukász Péter), akit visszaminősítettek egy rosszul vezetett mérkőzés miatt, azonban ennél fájdalmasabb visszaminősülése az, hogy elváltként (gyerekeit csak meghatározott időben láthatja) egyedül tengeti életét, egzisztenciális szorításban, s csupán az ármánykodás szerez neki örömet. S végül a II. partjelző, Művész (Veres Előd), aki nem erre a világra született, s aki klapanciagyártó költőként szerelmi bánatát az alkoholba fojtja. A cselekmény meghatározó eleme, hogy a félidőben Szappan bosszúból ellopja Bírótól a sárga lapot, és az ? mivel csak piros lapja van ? öt játékost állít ki, majd menekülnek mindannyian a szurkolók haragja elől az öltözőbe. S még mielőtt a nők mondanák, hogy ez csupán egy férfidarab, nos, korántsem, ugyanis hármójukat összeköti Mariann, aki nem feltétlen a hűségéről ismert… Mindez csupán eszköz (de nem marketing) arra, hogy az író és a színház láttassa azt a torz világot, amelyben sokan élnek, élünk.

A színpadi tér egy torz doboz, ahol a szereplők torz egyenruhában, torz tárgyak között mozognak (díszlet: Gyurka Csongor). Ugyancsak divatos szóval: lúzerek. Végszóul: hajrá, Kisvárda! S most ezalatt azt értem elsősorban, hogy a szorító anyagi helyzet ellenére legyen erő és kitartás a szükséges anyagiak megteremtésére a jövő évi színházi találkozóra.

Minya Károly