Kiszúrta a szemét, bottal megbecstelenítette, felgyújtotta a lányt - "Mióta kiengedték Bélát, csend van körülötte"

Kisvárda, Tornyospálca - Értelmetlenül és pokoli kínok közepette halt meg Beatrix. A 13 éve történt gyilkosság máig beszédtéma a faluban, főként, amióta az immár 35 esztendős elkövető szabadlábon van. - Hogyan képes ilyen nyugodtan élni a közösségünkben a „falu szégyene”, miközben a lelkén kegyetlen bűn szárad? - tette fel a kérdést egy helyi lakos.

„Gyász Iskiék utcájában” címmel a Kelet-Magyarország 2003 augusztusában számolt be a brutálisan meggyilkolt kisvárdai lány tragédiájáról.

Iski Beatrix életét az akkor 22 éves tornyospálcai barátja, T. Béla bestiális kegyetlenséggel oltotta ki. A drog és alkohol hatása alatt álló férfi Fényeslitke határában iszonyatos kínzásnak vetette alá menyasszonyát: nemi szervébe botot helyezett, szemét kiszúrta, átment rajta az autóval, majd a holttestét felgyújtotta.

A gyilkost beszámíthatatlannak ítélte a bíróság, és pár­­évnyi gyógykezelés után szabadlábra helyezte. A férfi azóta szülei gyámsága alatt áll, és szülőfalujában lakik. Úgy tudni, családjával boltot üzemeltet, vállalkozik, pályázatot nyer és autót vezet a börtönt megúszó, hasadásos tudatzavarral kezelt férfi.

– A 13 évvel ezelőtt történt brutális gyilkosság máig beszédtéma a falunkban, főleg, amióta az immár 35 esztendős elkövető szabadlábon van, él és virul a településünkön – mesélte el érdeklődésünkre egy középkorú, Tornyospálcán élő asszony, aki még a keresztnevét sem volt hajlandó elárulni, mondván: tehetős, befolyásos családdal nem jó ujjat húzni. Szinte suttogva folytatta:

– Mióta kiengedték Bélát, csend van körülötte. Igazából sem őt, sem a szülőket nem látni. Ha nem tudnánk, hogy itt élnek, az ember azt hinné, üresen áll a szép nagy házuk.

– Az egyik hírműsorban a minap megint felemlegették a 2003-ban történteket. Összeszorult a szívem, amikor elhangzott, hogyan bántalmazta, gyalázta meg és „végezte ki” azt az ártatlan, jóravaló, fiatal kisvárdai lányt ez a fiú bedrogozott, részeg állapotban. Nem csoda, hogy Iski Beatrix édesapja és húga máig nem tudta elfelejteni és megbocsátani a szörnyűséget.

– Hozzájuk hasonlóan, én sem értem, hogyan úszhatott meg egy ilyen embertelen tettet Béla, letöltendő börtön helyett pár év kényszergyógykezeléssel. Ha tényleg elmebeteg és gyógyszeres kezelés alatt áll, hogyan vezethet autót, üzemeltethet vállalkozást és indulhat pályázatokon? Mert az a hír járja, nemrégiben megnyertek egy fiatal gazda pályázatot. Hogyan képes ilyen nyugodtan élni a közösségünkben a „falu szégyene”, miközben a lelkén kegyetlen bűn szárad? – tette hozzá az édesanya.

Nem csak útbaigazítást kértünk

Bár sem Beatrix családtagjait, sem a település első emberét nem sikerült szerdán elérnünk, a kisvárdai lakosok segítségével felkerestük az 1981-ben született, értelmetlenül és pokoli kínok közepette 2003-ban, 22 évesen elhunyt Beatrix síremlékét az egyházi temetőben, hogy lerójuk kegyeletünket. A segítőkész kisvárdaiaktól nem pusztán útbaigazítást kértünk, kíváncsiak voltunk arra is, emlékeznek-e még a 13 éve országos megdöbbenést kiváltó emberölés hírére, a mindenkivel kedves, mosolygós Beatrix elvesztésére. – Éppen abban az évben költöztem a városba, amikor futótűzként terjedt a tragédia híre. A kislányt is jól ismertem, szorgalmas, kedves teremtés volt, olyan, mint az édesanyja, akivel együtt dolgoztam a Piremonnál. Egy emberként állt a gyászoló, megtört édesanya mellé a teljes kollektíva – emlékezett vissza Marika.

Máig beszédtéma a városban

– Én csak egy éve dolgozom itt, a Kukori kocsmában, de hallottam a bűnről és a „bűnhődésről” is. Sem a történtekbe, sem az ítéletbe nem lehet belenyugodni! – szögezte le a pult mögött álló Jutka. Sanyi bácsival a köztemetőben találkoztunk. A sokat tapasztalt, nyugdíjas férfi nem rejtette véka alá a véleményét: – Ott voltam Beatrix temetésén, senkinek nem kívánom azt az érzést! Ami ebben az országban az igazságszolgáltatás nevében zajlik, az kész vicc! A tyúktolvajokat leültetik, a brutális gyilkosok kezébe meg sárga cédulát nyomnak, és felmentik? Én a szemet szemért elvet vallom, és állítom: míg vissza nem hozzák a bitófát és a derest, nem lesz rend és biztonság a településeken!

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 28-i számában és a kelet.hu-n,