A halál nem lesz többé

„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Jn. 11. 25-26) Vajon mit válaszolna a sok felhasználó, akik lelkesen osztogatják ezekben a napokban a „Nálunk mindenszentek van és nem Halloween” bejegyzéseket Jézus Márthához feltett kérdésére? Bízom benne, hogy sokan igennel. Forgács Bernadett jegyzete.

Azért bízom ebben, mert ha elég sokan vagyunk, akik valljuk ennek az egykor kelta ünnepnek a megváltozott üzenetét (hiszen ­Halloweenből született IV. Bonifác pápa által a mindenszentek keresztény ünnepe is), akkor nem kell félnünk attól, hogy egy idegen kultúrából való szokás megváltoztathatja, felülírhatja a saját halottkultuszunkat. Ami az évszázadok során bizony, változott. Tudták például, hogy Magyarország egyes vidékein is élt egykor az a hagyomány, hogy ételt és italt vittek az elhunyt sírjára a virágok mellé? Vagy hogy ételt hagytak az asztalon a visszatérő, családjától elköszönő halott számára? Ma már eszünkbe se jutna ilyesmi.

A lényeg ugyanis nem az lenne ezekben a napokban, hogy játsszunk-e ártatlan játékot a gyerekekkel, ijesztgetőset, mert szeretik, meg faragunk-e tököt. Fesztiválokat, gasztronómiai és turisztikai eseményeket szervezünk már mi is a tök köré, s idén vagy húsz ­„Halloween” túrára kaptam meghívást a közösségi oldalamon. Olyan településről is, ahol a családokban rendkívül erősen jelen van a katolikus hit. A lényeg tehát nem az, hogy nevetünk-e egy jót a félelmeinken, hanem az, hogy emellett hangsúlyos helyet kap-e, értjük-e és valóban igaz hittel éljük-e meg ezt a keresztény ünnepet.

A világon sokféleképpen emlékeznek a halottakra, különböző módon élik meg, dolgozzák fel az emberi elme, az ego számára felfoghatatlan tényt: az ember földi porhüvelye véges. Különbözők a temetkezési és gyászviselési szokások, és nagyon mások a halálra adott társadalmi reakciók. Vannak kultúrák, ahol elvonulnak és napokig magányban és a régen elhaltak szellemeivel beszélgetve élik meg a gyászt. Másutt nagy lakomát rendeznek az elhunyt tiszteletére, esetleg napokig együtt virrasztanak szeretteikkel, vagy éppen humoros, verses emléket állítanak az eltávozott emlékére.

Különbözőek az elképzeléseink arról is, mi történik a lélekkel a test halálra után? Van-e egyáltalán valamiféle az élet után – sokak számára ez is kérdés.

A keresztények számára azonban nem kérdés: „És az Isten letöröl minden könnyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé… (Jel 21. 4-6.) – áll a Bibliában. Megtérni a halál után Isten végtelen, el nem múló szeretetébe – ez a hit nyújt vigaszt halottak napján, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk.

- Forgács Bernadett -