Nagyvárosok: Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza a középmezőnyben

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Gyökeres átalakulás történt hazánkban a rendszerváltás óta, de a régiók közti különbségek még fennállnak. Debrecen újraiparosítása az első példája annak, hogy Budapest 200 kilométeres körén kívül is lehet magyar nagyvárost felvirágoztatni. Nyíregyháza és Miskolc egy cipőben jár, de az esélyek talán a szabolcsi megyeszékhelyen jobbak – Miskolcon a rendszerváltás óta 45 ezerrel kevesebben élnek, míg Nyíregyháza tartja az akkori népességszámát – írja elemzésében prof. Hajnal Béla, a TIT Jurányi Lajos Egyesületének elnöke.

Az Európai Unió kohéziós politikája már nem tesz említést a területi különbségek csökkentéséről, a területi felzárkóztatás szándékáról, mert a figyelem átterelődött más, fontosabbá vált közösségi kérdésekre (pl. versenyképesség, környezetvédelem, demográfiai krízis stb.). A területi szemlélet nem tűnt el, de alaposan átrendeződött. Az új perspektívát már nem a régiók, hanem a városok és azok szűkebb-tágabb környezete jelenti.

Városokra nehezedő felelősség

A nagyvárosoktól várják, hogy újszerű működtetésükkel eredményes, dinamikus és fenntartható fejlődést lehessen elérni azokban a térségekben, ahol kisugárzásuk még érzékelhető. A városokra és térségükre épülő fejlesztéspolitika új gondolkodást igényel az élet minden területén. A helyi adottságok, erőforrások, kezdeményezések alapos feltárása és mozgásba hozása a siker kulcsa. Mindezek mellett még ma is a külföldi tőke, a multinacionális vállalatok határozzák meg nagyvárosaink gazdasági erejét.

Trianon egyik fájdalmas következménye, hogy kihullottak településhálózatunkból azok a nagyvárosok (Pozsony, Kolozsvár, Temesvár), amelyek ha nem is voltak egy súlycsoportban Budapesttel, de szerepük óriási volt egy-egy országrészben, hogy Kassáról, Nagyváradról, Aradról, Szabadkáról már ne is beszéljünk. Ma Budapest népességének alig több mint tizedét teszi ki Debrecen, de gazdasági ereje csak kb. öt százaléka a fővárosinak. Ebben Győr teljesít legjobban (7%) a 100 ezer főt meghaladó nyolc városban (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét és Székesfehérvár – az utóbbi e népességhatárt alulról súrolja). A Területi Statisztika című folyóirat közelmúltban megjelent számában Molnár Ernő és munkatársai színvonalas dolgozatban hasonlítják össze e nyolc város gazdasági erejét, és annak ezredfordulótól mért változásait. A regisztrált vállalkozások számából, a helyi adóbevételekből, és az adóköteles jövedelmekből (figyelembe véve a megyei GDP szintjét) városi GDP-becsléseket végeztek, melyek igen érdekes, egy lakosra jutó értékeket mutatnak.

Hatalmas különbségek

A 2015-ös értékek Győrben megközelítették a budapestit, Székesfehérvár annyival volt lemaradva Győrtől, mint tőle Kecskemét. A középső helyek jutottak Északkelet-Magyarország három nagyvárosának (Debrecennek, Nyíregyházának és Miskolcnak), míg az alsóházba Szeged és Pécs szorult.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az exportárbevétel aránya differenciálja alapvetően a nagyvárosi gazdaságokat. Győrben és Székesfehérváron folyamatos a 70 százalék körüli arány, ami a Mercedes-gyár 2012-től induló termelésével Kecskemétet is erre a szintre vitte fel. Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen exportaránya 30–40 százalék közötti, míg Szeged és Pécs az átlagtól messze elmaradó 15 százalékos értékeivel gyenge külpiaci integráltságot mutatott.

Nagy szóródást jeleznek a legalább 500 főt foglalkoztató helyi székhelyű vállalkozások adatai is. A szerzők számításai szerint a cégek számában (6–16 közötti) két-háromszoros, a foglalkoztatottak létszámában négyszeres, árbevételében pedig hússzoros különbség mutatkozott e vállalatkörben a listavezető Győr és a sereghajtó Pécs között. Szeged és Pécs rangsorbeli hátrányának egyik oka a feldolgozóipar árbevételének alacsony szintjével (50, illetve 35%) magyarázható, ami több városban eléri a kétharmados-kilenctizedes értéket. Szegeden és Pécsett az egyetem (8500, illetve 7500 alkalmazásban állóval) több embert foglalkoztat, mint a helyi székhelyű nagyvállalatok összesen. Mindkét város nyögi a ’90-es évek gazdasági átalakulásának terheit. Ebben az időszakban a megyeszékhelyek közül csak Szombathely és Veszprém tudta megtartani a foglalkoztatottjait, Szegeden jóval 40 százalék fölötti volt a leépítés aránya, aminél nagyobb arányú veszteség csak Salgótarjánban, Kaposváron, Pécsett és Miskolcon következett be. A rendszerváltás óta világcégek sora települt az országba, de egyik sem választotta e két, európai hírű egyetemi nagyvárost. Számos más megyeszékhely nagyobb vonzást gyakorolt, eredményesen lobbizott, és tett vonzó ajánlatokat a befektetőknek.

Győr jóval a mezőny előtt

E nyolc nagyvárosból Győr úgy elviharzott a mezőnytől, hogy utolérése csaknem lehetetlen. A rangsorban második Székesfehérvár stabilan tarja helyét, de Kecskemét felzárkózhat hozzá. A negyedik hely Debrecené, amely város olyan fejlesztések előtt áll (BMW, Continental, a csapágyakat gyártó FAG, Richter Gedeon, az élelmiszeripari gépeket és berendezéseket gyártó Krones, Alföldi Tej), amivel messze elhúzhat az őt követő Nyíregyházától, Miskolctól, Pécstől és Szegedtől. Debrecen újraiparosítása első példája annak, hogy Budapest 200 kilométeres körén kívül is lehet magyar nagyvárost felvirágoztatni. Nyíregyháza és Miskolc egy cipőben járnak, de az esélyek talán az előbbinek jobbak (Miskolcon a rendszerváltás óta 45 ezer fővel kevesebben élnek, míg Nyíregyháza tartja akkori népességszámát). A két egyetemi város, Szeged és Pécs (utóbbi 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt) előtt pedig nincs más út, mint gazdaságának, vonzerejének gyökeres megújítása.

Prof. Hajnal Béla, a TIT Jurányi Lajos Egyesület elnöke