Más portáján sepregettek

Mátészalka - Munkájuk gyümölcsével és terülj-terülj asztalkámmal lepték meg szomszédai a kórházból hazatérő idős beteget.

Könnycseppeket hullatott a meghatottságtól a 84 éves, mátészalkai Cseppentő János bácsi, amikor a kórházból hazatérve meglátta: szomszédai és szerettei újjávarázsolták a kertjét, amíg ő távol volt otthonától. – A férjem három hétig feküdt a szalkai kórházban. A szomszédok, rokonok naponta érdeklődtek tőlem a hogylétéről s arról, mikor tér haza. Amikor megtudták, hogy a várva várt nap éppen a 84. születésnapjára esik, lázas készülődésbe kezdtek, hogy meglepjék őt.

Ha tudnám, Isten bizony, viszonoznám mindezt mindenkinek." Cseppentő János

– Pontosan tudták, mire vágyik, minek örülne igazán: nem holmi drága ajándékoknak, csupán néhány jó szónak és segítő kéznek. Összesúgtak hát a derék férfiak, és megmetszették, lepermetezték a kertben a gyümölcsfákat, az asszonyok is szorgoskodtak: sütöttek-főztek a nagy napra. Tették mindezt szívből, önzetlenül, ami példaértékű a mai rideg, rohanó, énközpontú világban – meséli Ilonka néni.

Ottjártunkkor is pompázott a kert: a veteményes, a gyümölcsös és a virágos park is arról árulkodott, ennek a portának bizony nem csak tulajdonosa, gazdája is van! – Volt idő, amikor egymagam felásóztam és bekapáltam az 500 öles telket, amely meghálálta a gondoskodást, csodaszép terméseket hozott, amiből mindig jutott a családnak és a barátoknak is – mondja a gyermekkel, unokákkal és egy dédunokával is büszkélkedő családfő, aki nehezen tudott beletörődni abba, hogy romló egészségi állapota miatt erőnléte már nem a régi.

– Csinálnám én, ha bírnám, higgye el, de már a kapuig is nehezemre esik elsétálni, és csak a gondos, lelkiismeretes orvosoknak, ápolóknak köszönhető, hogy nem maradt lebénulva a két kezem. Maroknyi pirulát kell beszednem nap mint nap, hogy ne romoljon az állapotom – mutat a gyógyszeres kosarára Cseppentő bácsi, aki nevetve jegyzi meg: ritkán hallani, hogy az asszony ivásra buzdítja a férjet, általában fordítva szokott lenni, neki azonban sehogy sem ízlik a gyógy­írként javallott vörösbor, amit belé akar diktálni a neje.

Mindenkinek akadt dolga

Erejét összeszedve, rövid, de tartalmas sétára invitál minket János bácsi, hogy elbüszkélkedhessen szép kertjével és jó húsban lévő baromfijaival. – Eleget tojnak a tyúkok, így nem kell a boltban vennünk a tojást, idővel pedig némelyik lábasban vagy tepsiben végzi… A szőlőt a fiam metszette meg, a gyümölcsfákat Gábor szomszédom, a permetezést pedig a „mentős” Tibi végezte el. A hagymákat túl közel ültették egymáshoz, ezért nem nőttek nagyra – magyarázza lelkesen idegenvezetőm, aki azt is megmutatja, milyen szépen fejlődik unokái kedvenc csemegéje, a földieper.

– Ilyen szeretetteljes közösségi összefogásban és meglepetésben régen volt részem. Ha tudnám, Isten bizony, viszonoznám mindezt mindenkinek, de „be kell érniük” egy szívből jövő, hálás, hatalmas köszönettel – tette hozzá a 84 esztendős házigazda.

- Palicz István -