Nincs már „kis bűn”

Egy csokin, egy kiflin vagy éppen egy marék paprikán, uborkán csúszott el a magyar közbiztonság és a tulajdon tisztelete. S hogy mikor? Amikor először hangzott el a parlamentben (1994-ben, s épp az akkori belügyminisztertől) a megélhetési bűnözés fogalma, felmentést adva ezzel a kisebb értékű lopások elkövetőinek. Aztán akkor, amikor e rosszul alkalmazott liberalizmus ellen tiltakozókat automatikusan az ellenlábas politika kiszolgálójaként igyekeztek megbélyegezni.

Torz az az értékrend, amely megélhetési gondok megoldását a nagyvonalúan kezelt tolvajlásokban véli felfedezni. Emberi közösségek működőképességének alapvető feltétele a rend, a tisztességel szerzett magántulajdon védelme, s a mások által teremtett érték tisztelete. No meg a következetes fellépés azokkal szemben, akik ezeket az elveket nem hajlandóak elfogadni. Politikai máz nélkül reméli minden becsületes ember, hogy nincs többé kis bűn, egyetlen kisboltosnak sem kell a megalázottság némaságával tűrnie, hogy meglopják.

Az a benzinkutas, aki a rendre húszezer forint alatt tankoló, s persze fizetés nélkül távozó bandát táblával tiltotta ki, egyike volt azoknak, akik elindítottak egy folyamatot, amely immár törvényi alapokat is kapott. Tudjuk, a büntetés önmagában nem oldja meg a társadalom nagy gondjait, de talán segít helyére tenni néhány alapelvet.

- Nyéki Zsolt -