Rózsaszín Bordóban

Elismerem, egy nappal fociválogatottunk európa-bajnoki debütálása előtt nagy merészség letenni a voksot az osztrákok elleni magyar sikerre. Dzsudzsákék szerintem nem fognak lebőgni abban a stadionban, ahol a hozzánk hasonlóan hosszú távollét után ismét Eb-résztvevő walesiek szombaton besöpörték a három pontot a szlovákok ellen. Galambos Béla jegyzete.

Én legalábbis ebben a hitben ülök le holnap valamelyik „közösségi” tv-készülék elé. Aztán majd meglátjuk… Tudom, a vak is azt mondta. Apropó hosszú távollét. Negyvennégy évvel ezelőtt pontosan ugyanezen a napon – 1972. június 14-ét írtak – kikaptunk 1–0-ra a szovjetektől, három nap múlva a belgáktól is, így negyedikek lettünk. De hát az mégiscsak az akkori foci Eb Final four-ja volt. Az öreg kontinens legjobb négy labdarúgó-válogatottja közé menetelni Bulgárián, Franciaországon és Norvégián át, majd három mérkőzésen a románok skalpját is begyűjtve kijutni Brüsszelbe, azért mégsem volt piskóta!

Hej, ha megismétlődhetne! – ábrándozok. Ébredj fel, ember! – mondja a bennem is bujkáló kis ördög, aki szerintem túl sok honfitársamat képes beoltani a közöny mérgével. Ám örök optimizmusom most sem hagy el, rózsaszínben, akarom mondani „Bordóban” látom a világot. Szóval, bízom a fiúkban.

- Galambos Béla -