"Nemzetközi migráció mindig is volt"

Budapest - Demény Pál György nyíregyházi születésű amerikai demográfus, egyetemi tanár szerint már 1969-ben prognosztizálható volt Ázsia – valamint az arab világ és részben Afrika – demográfiai robbanása, és az ennek alapján majdan kibontakozó migráció. Interjú.

Demény Pál György 82 éves, ám csak novemberben annyi munka­programja volt, mintha főállásban dolgozna. A Budapesti Demog­ráfiai Fórum nyitóprogramján vezető európai politikusok és közéleti szereplők között szólalt fel. A Magyar Tudomány Napja alkalmából az akadémián „Globális migrációs folyamatok és Magyarország – Kihívások és válaszok” címmel tartott beszédet. A Statisztikai Kiadónál a hamarosan megjelenő magyar nyelvű tanulmánykötetéről konzultált. Mindegyik esetben napjaink „forró témái” voltak a középpontban, a migráció, illetve a család.

Mióta foglalkoztatják ezek a most különösen aktuális elemzések?

Demény Pál György: Évtizedek óta. Olyan témák, amelyeket egy demográfus, ha akarna sem tudna megkerülni. Amikor 1969-ben Honoluluban a Kelet-Nyugat Népességkutató Intézet alapító igazgatója lettem, már prognosztizálható volt Ázsia – valamint az arab világ és részben Afrika – demográfiai robbanása, és az ennek alapján majdan kibontakozó migráció. Később New Yorkban, a Népesedési Tanács vezető munkatársaként meg is tapasztalhattam. A családmodell, a gyermeklétszám változásainak elemzése, az emberek országok, sőt, kontinensek közötti vándorlásának figyelemmel kísérése egész eddigi életemben feladat volt. Munkám középpontjában nem Európa vagy Magyarország volt, hanem az amerikai földrész, illetve a globális folyamatok, de utóbbi részeként mindig tudomásom volt arról, mi történik az öreg kontinensen, illetve szülőhazámban.

Miként vélekedik arról, hogy az Európai Unió tisztségviselőit és hazánk vezetőit is váratlanul érte a migránsok hulláma?

Demény Pál György: A demog­ráfus feladata, hogy leírja és vizsgálja a jelenségeket. Ebben nincs hiány. Az már az állami döntéseket előkészítő szakpolitikusok felelőssége, hogy milyen mértékben veszik figyelembe a demográfusok állításait, és mit javasolnak a döntéshozóknak, törvényalkotóknak, kormányoknak. Nemzetközi migráció mindig is volt – emlékezzünk csak József Attila szavaira: „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk…”, vagy 1956-ra, amikor a forradalom leverése után hozzávetőleg kétszázezer ember távozott külföldre. Az Egyesült Államokba most évente egymilliónál több bevándorló érkezik, a legtöbben Kínából, Indiából és Mexikóból. De sorolhatnánk a ki- és bevándorlásra más ázsiai és afrikai, vagy éppen európai példákat is. ­Mindezekre általános válasz kellene. Az ENSZ égisze alatt 2003-tól ­működik a Nemzetközi Migrációs Globális ­Bizottság, ­amelynek célja, hogy „teremtse meg a nemzetközi vándorlás ­kérdéseire adandó ­következetes, átfogó és világméretű válasz ­megfogalmazását szolgáló ­kereteket”. A migránsok özöne a keretek tartalmi megtöltését sürgeti, Európa késésben van.

Európát most a terrorizmus ­foglalkoztatja, amelynek friss történéseit sokan a migránsokhoz kapcsolják. Hogyan ­értékelhető ez demográfus ­szemmel?

Demény Pál György: A terrorizmust és a migrációt szét kell választani, bár feltételezhető, hogy a hatalmas tömeget kihasználva kiképzett harcosok is érkezhettek feladattal Európába – nem tudjuk, hányan. Párizsban sem a mostani migránsáradattal érkezettek követték el a bűncselekményeket. Napjaink európai migrációjában nem maga a tény, az évi hat-hétszázezres szám a szokatlan, hanem az, hogy az érkezők egyszerre nagy számban és iratok nélkül, nem határállomásokon, hanem jogszerűtlen módon, úttalan utakon érkeztek az Európai Unió területére, és csak kerítésekkel lehetett a hivatalos beléptetőpontokra irányítani őket. Arra, hogy önkényesen, illegálisan, ekkora létszámban érkezzenek, nem is tudok korábbi példát. A döntés mindig a befogadók, nem pedig az érkezők joga – bárhogyan is nevezzük őket: menekülteknek, bevándorlóknak, emigránsoknak vagy migránsoknak.

Mi ebben a mostani folyamatban a legnagyobb gond?

Demény Pál György: Az aszimmetria. Az Európai Unió számára – mondjuk – évi egymillió migráns már-már kezelhetetlen tömeg, különösen, ha az érkezők által kiválasztott célországokat tekintjük, Németországot, Franciaországot, Nagy-Britanniát. A 9,5 milliós Svédországba például csak az utóbbi két hónapban már meg is érkezett nyolcvanezer befogadásra váró. Ugyanakkor a jelenlegi migrációs áramlatok alig hagynak nyomot a fejlődő világ népességén. Ráadásul nem tudjuk, hány millióan szándékoznak még útra kelni, és ha csupán a számokról van szó, mindegy is, hogy menekültként, családegyesítés keretében vagy egyszerűen a jobb élet reményében jönnének. Utánpótlás bőven van: Afganisztán, Algéria, Eritrea, Irak, Jemen, Líbia, Mauritánia, Omán, Pakisztán, Szíria, Szomália, Szudán – és korántsem teljes a sor. Ha csak a háborút elszenvedő Szíriát nézzük – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szíriai menekülthelyzettel foglalkozó adatbázisa szerint – a törökországi táborokban csaknem kétmillió, Libanonban több mint 1,1 millió, Egyiptomban, Jordániában és Irakban együttesen körülbelül egymillió szíriai menekült várja sorsa jobbra fordulását. Elvben belőlük bármikor lehet „migráns”.

Mit lehetne tenni?

Demény Pál György: Egy-két mondatban csupán utalni lehet erre. Európa déli ­hátországát meg kell erősíteni. Uniós közreműködéssel munkahelyeket, iskolákat kell létesíteni, felvilágosító előadásokat szervezni. Akkor is jönnének menekültek, migránsok, de az ő sorsukat helyben, vagy helyi háború esetén a szomszédos (biztonságos) országokban lehetne intézni a helyi és az uniós hatóságok részvételével. Erre más földrészeken, például Amerikában vannak jól bevált módszerek.

Demény Pál György

Demény Pál György (Paul Demeny) Nyíregyházán született 1932-ben.Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1955), PhD: Princeton Egyetem (1961).

Életút: a KSH népességstatisztikai főosztályának munkatársa (1955–57). 1957-ben emigrált. Tanított a Princeton Egyetemen (1961–66), a Michigan Egyetemen (1966–69), 1969-től professzor. A honolului Kelet-Nyugat Népességkutató Intézet alapító igazgatója (1969–73). 1989–2003 között a New York-i székhelyű Népesedési Tanács (Population Council) tudományos főmunkatársa, 1973–89 között alelnöke. 1986-ban az Amerikai Népességtudományi Társaság (Population Association of America) elnöke. 1975-től az általa alapított nemzetközi demográfiai szakfolyóirat (Population and Development Review) főszerkesztője 2013-ig. Nyolcvanévesen vonult nyugdíjba New Yorkban, nem sokkal később Magyarországra költözött. Jelenleg Budapesten él feleségével, dr. Boga Marianna főorvossal.

Kutatási területe: halandósági táblák, stabil népességmodellek, becslési eljárás az adathiányos országok demográfiai folyamatainak elemzéséhez, történeti demográfia, a népességváltozás és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatok és ezek politikai vonatkozásai. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Akadémiai székfoglaló előadását „Európa népességpolitikai dilemmái a huszonegyedik század kezdetén” címmel tartotta.