Nekem szentély és varázslat már

Nekem szentély és varázslat már
© Illusztráció: getty images
Ha éppen nem is kerülünk két tűz közé a római légiók és a hun lovasok ütközetében, amikor éjfélt üt az óra (mint a bugyuta amerikai filmekben), azért a mi múzeumaink is ezer izgalmas történetet, tárgyat rejtenek. Sőt: a figyelmes szemlélő számára a valóság sokkal szebb és élvezetesebb, mint a filmes szülemény, mert nagyszüleink, szüleink világa köszön ránk. Persze, ehhez előbb meg kell érni… Nyéki Zsolt jegyzete.

Bevallom, általános iskolás koromban szörnyen unalmasnak tartottam a tanulmányi kirándulásokkal összekötött kötelező múzeumlátogatásokat. Pajtásaimmal együtt az elvárt érdeklődést színlelve lépdeltünk el a szúette gerebenek, favillák, mángorlók, fateknők előtt. A kísérőtanáraink szigorú tekintetére sem érintett meg minket az idő, de visszapillantva látom azt is: ahogy a pedagógusaink, úgy a programok sem álltak a helyzet magaslatán úgy negyven évvel ezelőtt. Tizenéves fiúkat, s lányokat nem lehet így megnyerni – élővé kell varázsolni, személyes élménnyé tenni a történelmet, valahogy úgy, ahogy arra ma már rengeteg jó példát látni. Ha ’48-as ágyú dörren, ha surran a nyílvessző, és meg lehet simogatni a honfoglalás korát idéző tárgyakat, az egy felnőttnek is hatalmas csábítás. Múzeumaink együtt csalogatják a kicsiket s nagyokat, s ha már ott vannak, akkor könnyebb bepillantást engedni abba a munkába is, amelynek terepe, színtere a tudomány. A kutatás, a szakdolgozatok és diplomamunkák születése, a napi szintű értékmentés – a múlt szentélyeiben megannyi megsüvegelendő teljesítmény, amely jól megfér az ismeretterjesztést jobban szolgáló látványos, tömegeket vonzó események mellett.

Olvastam valahol: „A múzeumokat, épületeket, tájakat megnézheted akár képen is, de a beszélgetéseket és tapasztalatokat semmi sem pótolja.” Érzik, tudják ezt azok a múzeumvezetők, akik maguk is élményként élik meg munkájuk minden napját, percét, s tudják így hitelesen átadni mindazt, amit ők halmoztak fel szívükben, s lelkükben. Szerencsére bővelkedünk ilyenekben szerte a megyében. Miközben töretlen hittel és alázattal adóznak hivatásuknak, őrzik a múlt emlékeit, mint a jövő pilléreit, játszanak is az idővel, a történelemmel, s lesz egyre több játszótársuk, tisztelőjük. Személy szerint nekik, maguknak, és mindennek, amire feltették életüket. Világnapi jókívánság mi más is lehetne: mindig álljanak mögöttük értő fenntartók és támogatók, hogy minél többen élhessük át a varázslatot a múzeumokban.

Nyéki Zsolt








hirdetés